100868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására

Megjelent 1930. évi szeptember hó 1-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS IOO868. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására. Dr. Móry Béla vegryészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi március hó 12-ike. Újabb időben több eljárást hoztak javaslatba tüzelőanyagoknak nyomás alatt történő szárítására. Ezek arra a megfigyelésre vannak alapítva, hogy kolloid 5 tulajdonságú anyagok darabosságuk megtartása mellett csak akkor száríthatok sikeresen, ha azokat előbb víztartalmuknak elpárolgás útján való csökkentése nélkül a szárítási hőmérsékletre, mely rendsze-10 rint 100° C. fölött van, vagy ezen hőmérséklet fölé hevítjük. Ha a szárítandó anyag ezen hőmérsékletet felvette, a víz egy részét mechanikai úton leadja és a rákövetkező elpárolgás útján végzett szá-15 rítási folyamatnál az anyag repedezése nem következik be (lásd Prof. Dr. H. Fleissner „Die Trocknung stückiger Braunkohle", Berg- und Hüttenmánnisches Jahrbuch, Bd. 74, Heft 3—104; 20 Prof. Dr. F. Fleissner „Yeredelung und Trocknung der Braunkohle" Zeitschr. d. Oest. Ing. u. Arch. Ver. 1927, Heft 13— 16; Dr. Ing. B. Móry „Die Trocknung der Kohlé unter Druck", Chemisehe Rund-25 schau, V. No. 9., 1928). A hőnek a szárítandó anyaggal való közlésére eddig két módszert hoztak javaslatba, melyek mindketteje közvetett hőátadással dolgozik. A hőátadást közvetítő 80 közeg az egyik eljárásnál gőz, a másiknál víz. Mindkét ismert eljárás menete lényegben azonos. A szén szárítása két felváltva működő tartályba történik, melyeket váltogatva szénnel töltenek meg. Az 85 első tartályból, melyet a mindenkor választott hőátvivő közeg (gőz vagy víz) útján 170—2009

C.-ra hevítünk fel és melyben 8—15 at. nyomás uralkodik, a hőátvivő közeget a másik, friss szénnel töltött tartályba vezetjük. A hőátvivő közeg 40 átvezetése után a két tartály között hő-és nyomáskiegyenlítődés következik be és a nyomás, illetve hőmérséklet most mindkét tartályban O.5.—2-at., ill. 105—120° C. lesz. Ezt követőleg a második tartályt 45 friss gőzzel vagy vízzel a kívánt mértékig felhevítjük, míg az első tartályon meleg levegőt fuvatunk át, hogy a száradás második része bekövetkezhessék. Megjegyzendő, hogy azon eljárásnál is, mely hő- 50 átvivő közegként vizet használ, a szárító tartályokba bevezetett víznek 170—200"-ra való felhevítése a vízbe vezetett kb. 10 at. nyomású telített gőzzel történik. Az ismert eljárások lényeges közös jel- 55 lemzője az, hogy a hőátvivő közeg behatása alatt a víz nedvességtartalmának csak egy részét adja le a szárítási folyamat első szakaszában mechanikai úton, míg a víz egy további részének eltávolítása a szári- 30 tási folyamat második, az elsőtől teljesen különálló szakaszában elpárologtatással történik. Erre a célra az ismert eljárásoknál a már a hőátvivő közeg befolyása alatt nem álló szenet tartalmazó tartályon forró 65 levegőt vezetünk keresztül. Ez a külön utószárítás az ismert eljárások költségét fokozza és a kezelés időtartamáit növeli. Az ismert eljárások további hátránya, hogy a hőátvivő közeg hőjének kedvezőt- 70 len kihasználása folytán hőszükségletük nagy. Számítással megállapítható, hogy 48% víztartalmú szénből kiindulva, mely 200° C.-on, azaz 15 at. nyomáson 15% vizet veszít mechanikai úton, a hőszükséglet 1 75 kg. a felhevítés és az expanzió alatt eltávolított nedvesség után vízgőznek hőátvivőként való használatánál 465 Kai., teli-