100866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a földalkáliák, földfémek vagy a ritka földek hidroxid-oxid-keverékeinek tetszőleges villamos vezetőkre való ráégetésére

Megjelent 1930. évi szeptember hó 1-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100866. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és készülék a földalkáliák, földfémek vagy a ritka földek hidroxid-oxidkeverékeinek tetszőleges villamos vezetőkre való ráégetésére. Dr. Ilíiiisgirg' Fritz vegyész Wien. A bejelentés napja 1928. évi október hó 23-ika. Ismeretes már (v. ö. a 69685. sz. osztrák szabadalmi leírást) alumínium- vagy magnézium-huzalokat, melyek szabad vezetékek, csévék stb. alakjában a villamos áram 5 vezetésére szolgálnak, szilárdan tapadó szigetelőréteggel ellátni, melyet elektrolitos eljárás alkalmazásával magának a huzalnak anyagából annak felületén létesítenek. Ezen eljárás lényegében abban van, 10 hogy a huzalt folyékony elektrolyten, pl. szánsavas vagy kettős szénsavas nátriumnak vízben való oldatán húzzák keresztül, mimellett oly villamos feszültséget alkalmaznak, mely nagyobb, mint az illető 15 elektrolitben a fémes felületen létesülő ellenfeszültség, úgyhogy a huzal felszínén lévő, ennek megfelelően nagy áramsűrűség a huzal felhevítését idézi elő. A hőfejlődés esetleg oly nagy lehet, hogy a be-20 merített huzal felszínén tűzjelenségek lépnek fel. Továbbá javasolták már (1. a 95759. számú osztrák szabadalmi leírást) alumíniumból vagy hasonló fémekből, illetve ötvözetekből álló huzaloknak vagy szala-25 goknak ezen elv szerinti szigetelésére a váltakozó áram nyújtotta előnyök kihasználását, mely célból a valamely vezetőfolyadékon keresztülvezetett huzalokat vagy szalagokat váltakozó áramú áram-80 forráshoz kapcsolják. Itt váltakozóáram gyanánt előnyösen nagy periódusszáma áramot választanak, mely a szigetelőrétegképződés saját rezgésével rezonanciában is állhat. Ezen eljárás is kizárólag 35 magából a kezelt huzal, illetve szalag anyagából állítja elő az oxid- illetve hidroxid-rétegeket, tehát pl. aluminiumhuzalokon alumíniumoxid- (hidroxid-) rétegeket. Kitűnt már most, hogy a földalkáliák, földfémek (bór, alumínium, skandium, 40 itterbium, lantan), továbbá a ritka földek csoportjának hidroxid-oxid keverékeiből álló bevonatokat alkalmas sóoldatokból egyenáramú vagy váltóáramú elektrolízis révén tetszőleges anyagból álló fémes ve- 45 zetőkön, különösen pedig huzal- vagy szalagalakú vezetőkön is igen szilárdan tapadó állapotban csaphatunk le. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy azt a rekesztő hatást, melyet a polarizáló ré- 50 teg idéz elő, mely az alumíniumfelületen önmagától képződik, ha aluminiumhuzalokat a 69685. számú osztrák szabadalom szerinti eljárás értelmében elektródák gyanánt, folyékony elektroliten húzunk ke- 55-resztül, az elektrolitben létesített megfelelően nagy ionkoncentráció és megfelelően nagy áramsűrűség révén létesítjük, tehát tetszőleges fémes vezetőknek más elemek sóoldataiból álló fürdőben nagy re- 60 kesztőképességet kölcsönzünk és ezt az ellenfeszültséget a munkaáram feszültsé gének a tűzjelenségeket maguk után vonó elektrotermikus hatások kiváltásáig való fokozása révén legyőzzük. Ekként a mun- 65 kafeltételek révén tervszerűen előidézett rekesztőhatásnak és az utóbbi legyőzéséhez szükséges áramfeszültségnek szabályszerűen oly nagy hőfejlődéshez kell vezetniök, hogy tűzjelenségek lépnek fel. Ily 10-módon a megadott elemek oxidjaiból és hidroxidjaiból álló, az elektrolit sóoldatából tetszőleges fémes vezetőre leesapott keverék a keletkezés pillanatában erősen tapadóan égettetik rá. Már korábban meg- 75-kisérelték, tetszőleges villamos vezetőkre,