100749. lajstromszámú szabadalom • Esőztetőberendezés forgó sugárcsővel és periodikusan változó vízleadással

nal közvetlenül kötjük össze, akkor a közbenső vezeték elmarad. A gyakorlat számára mindkét elrendezésnek (az esőztetőberendezésnek és a légkazánnak közvet-5 len összeköttetése, illetve e két résznek egy közbenső vezeték által való elkülönínítése) megvan a maga jelentősége. A találmány szerinti berendezés tehát lökésszerűen működik. Az esőztetőberen-10 dezés által leadott vízmennyiség állandóan a fellépő fúvókanyomás és a szájdarab vastagsága által meghatározott maximum és egy minimum között változik, amely szélső eseben zérus lehet, ha 15 a fojtókészülék a sugárcsövet teljesen elzárja. Ha a víz a nyugvó esőztetőberendezcsből nagy nyomás alatt ömlik ki, akkor oly hosszúra nyúlt háromszögalakú területet öntöz meg, amelynek hegyes szöge a 20 berendezés felé esik. A fojtás a háromszög hosszát megrövidíti. Ha az esőztetőberendezést minden fojtás alatt jelentékeny szöggel elforgatjuk, akkor az egész megöntözött területnek csillaghoz hasonló 25 alakja lesz. Ha az említett szög minden egyes alkalommal 90°, akkor a megöntözött teriilet alakja oly négyzet, amelynek oldalai kissé befelé íveltek. Ilyen négyzet- vagy csillagalakú teriiletek a mező-30 öntözésnél gyakorlatilag nem alkalmazhatók. Képződésüket azáltal kerülhetjük el, hogy a minden vízlökésre eső változást oly kicsinyekre szabjuk meg, hogy az egyes esőztetett háromszögek hosszolda-35 laikkal egymást túlfedik. Ily módon a csillagalakból a távolra lövellő vízsugarakkal való öntözés számára egyedül tekintetbe jövő köralakú esőztetett területet kapjuk. 40 A í'ojtókészüléket célszerűen oly szerkezettel hozzuk összeköttetésbe, amely a sugárcsőnek a tekintetbe jövő kis szögekkel való el forgatását eszközli. Ilyen periodikusan működő, egyidejű-45 leg a forgó mozgást létesítő szerkezettel összekötött fojtókészüléknek a foganatosítási példáját a mellékelt rajz 1—4. ábrái mutatják. A sugarcső (e) kiömlő nyílása előtt a 50 (d) tengelyen az excentrikusan ágyazott (e) tárcsa van, amelynek egész kerületén (2. ábra) vagy kerületének csak egy részén (3. ábra) (f) turbinalapátok vannak. A (g) súly az egyensúly vagy túlsúly 55 létesítésére szolgál, amely tii'súly az (e) tárcsának, nyugvó esőztetőberendezésnél, a megindításhoz kedvező helyzetet biztosít. A berendezés működési módja a következő: 60 A víznyomás az (f) lapátok egyikét éri, aminek folytán az (e) tárcsa forgásba jön. Minthogy e tárcsa excentrikusan van ágyazva, ennélfogva forgása következtében és közben majd nagyobb, majd kisebb 65 mértékben fog a (c) kiömlőnyílás elé kerülni, miáltal a kifolyónyílást majd többé, majd pedig kevésbbé fojtja. Az (e) tárcsa megfelelő méretezésével ily módon a kifolyónyílás teljes szabaddá tétele és 70 teljes elzárása között periodikus váltakozást létesíthetünk. A mozgató szerkezet (1. és 2. ábra) a (k) fogakkal ellátott (i) fogkoszorúból áll, mely fogakkal az (e) tárcsa (h) ütközője 75 a tárcsa minden egyes körülfordulásánál egyszer kapcsolódik, miáltal a berendezésnek felső mozgatható részét a helytálló alsó részhez képest elforgatja. A 4. ábrán feltüntetett, részben módosított foganato- go sítási alaknál az (e) tárcsa és az (i) fogkoszorú közé az (o) áttételi kerék van iktatva, amelyre a (h) ütköző hat. Az esőztetőberondezés felső részének minden vízlökésre eső forgómozgása az 85 áttételi viszonynak megfelelően csökken. Az (e) tárcsa kerülete csupán egy részének (f) turbinalapátokkal való ellátása (3. ábra) azt célozza, hogy a vízsugárnak abban az időben, amikor a tárcsa széle a gg (e) sugárcsőn yílást teljese?? szabaddá teszi és a vízsugarat a turbinalapátok nem akadályozzák, a lehető legnagyobb lövellési távolságot adjuk. Míg abban az esetben, ha az (e) tárcsa egész kerületén 95 lapátok vannak (2. ábra), a tárcsa bármilyen helyzetében magától megindulhat, addig a 3. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tárcsának a meginduláshoz alkalmas helyzetét a (g) súly révén kény- 100 szermozgásúlag kell beállítanunk. Néha kívánatos, hogy a sugáreső állandóan ugyanazon irányban forgó mozgás helyett ide oda járó mozgást végezzen, ami pl. körcikk- (de különösen félköralakú) 105 terület esőztetését teszi, lehetővé. Ismert segédeszközökkel, amelyek a leírt berendezést lényegében nem változtatják meg, a sugáresőnek ide-oda járó mozgását könynyeii megvalósíthatjuk. E célra főleg egy- no máshoz képest ellenkező irányban működő két kilincsmű alkalmazása jöhetne tekintetbe, amelyek közül az egyik a jobbfelé, a másik pedig az ellenkező értelemben forgó mozgást létesítené. A berendezés 115 helytálló részén elrendezett ütköző a su-