100731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementes és bitumenes útburkolatnak és műköveknek likacsos betonból való előállítására, továbbá a betonburkolatok terjeszkedő hézagainak kiképzésére

- 8 — sében, a természetes kövek építési szabályai szerint, kötésben helyezendők el, akár átlós, akár az út tengelyére merőleges sorokban; mindkét esetben megfelelő kötő-5 kövekről kell gondoskodni. E (j) kövek szintén gondosan az útszelvényben hengerelt, durva homokágyazatra helyezhetők, mint a helyszínén döngölt beton, csakhogy a száraz trasz, homok és mészpor-10 keverék helyett az ezekből készült (g) habarcsba fektetjük azokat, hogy az alsó likacsok tömítését biztosíthassuk. A kövek között 4—5 mm-nyi (h) hézag hagyandó, hogy a kiöntő anyag azokat annál bizto-15 sabban összeköthesse. A likacsok telítéséhez itt is használhatunk cementhabarcsot,, kátrányt, bitument, stb.; az eljárás ugyanolyan, mint a helyszínén készült betonnál s a fedőrétegek is 10 ugyanolyan módon készíthetők. Kátránnyal vagy bitumennel átitatott betonkövek legjobban és a leggazdaságosabban a gyártelepen készíthetők. A széjjelszedhető, kiöntő minták oldalait kövér 25 agyaghaharccsal vagy zsiradékkal kenjük be, a teljesen száraz köveket, behelyezés után, a kellően híg állapotba hozott kátránnyal, bitumenes anyaggal, ezek kölíoidális keverékével vagy emuisiójával, lehe-30 tőleg nyomás alatt öntjük ki. E kátrányos vagy bitumenes betonköveket a hengerelt, durva homokágyazatra elterített 15—20 mm-nyi vastag, finom homokba fektetjük, úgyhogy közöttük 4—5 mm széles hézag 35 maradjon, melyet bitumennel öntünk ki. Ezután a burkolat felszínét alkalmas, aielegítő készülékkel lágyítjuk fel annyira, hogy a vékony rétegekben elterített kőzúzalékot abba hengerléssel belenyomhas-40 suk. E fedőréteg, a szükséghez képest, ismételt bitumenezéssel és zúzalék elterítésével megvastagítható. E felületi kezelés helyett bármilyen aszfaltburkolat alkalmazható fedőréteg gyanánt. 45 A betonburkolatok legnagyobb hátránya a repedésre való hajlam. Egyik oka ennek az egyenlőtlen teherátadás, melyet vasbetétekkel s bizonyos anyagok hozzáadásával igyekeznek kiküszöbölni. Másik ok a 50 hőmérsékletváltozás folytán keletkező tágulás, ill. összehúzódás, melynek hátrányai eddig csupán terjeszkedő hézagok alkalmazása által mérsékelhetők. E hézagok azonban újabb hiányok forrásai; az élek 55 a leggondosabb kivitel mellett is kitöredeznek, a hézagba, bitumenes kiöntésnél is, víz hatol, ami az alapzatot és a betont is kikezdi. Szükséges tehát az oly berendezés, mely a beszivárgó víz káros hatását és az élek letöredezését megszünteti. 6® Ha a hézag alá, a III—IV. ábrák ismertesében, 30—40 cm. széles és 18—25 cm vastag (1) betonlemezt helyezünk, mely az építési színhelyen van tömören döngölve és felül kissé homorúan lesimítva, 65 ennek folytatásául az (r) útpadkát is szívárgószerűen képezzük ki, e betonleanez nemcsak a hézagon behatoló vizet fogja levezetni, hanem a hézag folytán meggyengült betonburkolat keresztszelvényét is 70 hevederszerűen fogja pótolni, azonkívül egyenletesen osztja el az alapzatra a dinamikai hatásokat is, melyek a hézagoknál természetszerűleg nagyobbak. Az (m) hézagélek letöredezését úgy aka- 75 dályozhatjuk meg, hogy azokat ferde síkkal tompítjuk le s így az ütéseket nem egy élre koncentráljuk, hanem nagyobb felületre osztjuk el. Ezt úgy érhetjük el, hogy a hézagnak különösen felső (k) részét 80 oly rugalmas anyaggal töltjük ki, mely az ütéseket mérsékli s a letompított él nagyobb felületére osztja el. Ez (n) betét felső részét azonkívül 85—100 mm sugárral domborúan képezzük ki, miáltal elérjük, hogy 85 különösen a vasalt (p) kerekek a betétre kerülnek, még mielőtt a hézag élét érinthetnék. A hézagok terv szerinti méreteit betonozásnál bádoggal bevont mintával biztosít'- 90 juk, hogy a betét állandóan a betonhoz szoruljon. A betét részére legmegfelelőbb anyag a tömör gumi és a bitumennel itatott papírlemez. Ezek a hézag keresztmetszetének megfelelően, gyárilag előre elké- 95 szíthetők s a hézagba szoríthatók, miután oldalait híg bitumennel kentük be. Az élvédő (n) betét és az (1) alátétbeton közti (o) részt bitumennel öntjük ki. A betét lazaságát a legbiztosabban elke- 100 rülhetjük azáltal, hogy a hézagot elhelyezés után megkeményedő, képlékeny anyaggal tömjük ki. Felhasználható erre az aszfalt is, de nem eléggé rugalmas; ennél jobb a kaucsuk-aszfalt. Rugalmas és tö- 105 mött anyagot kapunk, ha 3—5 mm átmérőjű, tömör gumi-szemcséket bitumenes anyagok kolloidális keverékével vagy emuisiójával 3:1 arányban gyúrunk össze; e ragacsot a hézagba jól betömjük, felül 110 domborítjuk s védelmül bitumennel kenjük be. A terjeszkedő hézagoknak fentebb leírt kiképzése bármilyen módon készített, tehát úgy a likacsosan, mint a tömören ké- 11&