100731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementes és bitumenes útburkolatnak és műköveknek likacsos betonból való előállítására, továbbá a betonburkolatok terjeszkedő hézagainak kiképzésére

Megjelent 1930. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100731. SZÁM. — VIII i. OSZTÁLY. Eljárás cementes és bitumenes útburkolatnak és műköveknek likacsos betonból való előállítására, továbbá a betonburkolatok terjeszkedő hézagainak kiképzésére. Lieblich Bertalan oki. mérnök, ny. Máv. főmérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 9-ike. A géperejű közlekedés az útburkolatokkal szemben oly követeléseket támaszt, melyek a tartósság és gazdaságosság szempontjából új építési eljárásokra vezették. 5 A régi, elavult, vízzel és homokkal való építkezés helyébe oly eljárások léptek, hol a járulékos anyagok belső kötését kátránnyal, bitumennel vagy cemettel, stb, fokozzák. 10 A modern beton és hengerelt aszfalt-utak nagy hátránya azonban, hogy a létesítésükhöz szükséges, gépi berendezések nagy tőkebefektetést kívánnak, ami az építkezést nagyon megdrágítja. 15 A régi makadám-utak hátrányait olykép igyekeztek kiküszöbölni, hogy vizes homok helyett kátránnyal', bitumennel vagy cer menthabarccsal öntik ki a hézagokat. Hogy a kiöntés sikerüljön, a kavicságyazatot 20 nem tömörítik teljesen, ami a burkolat szilárdságának és tartósságának a rovására megy. A találmány célja oly eljárás bevezetése, mely a penetrációs eljárással készített út-25 burkolatok e hiányát kiküszöböli és így lehetővé teszi az olcsó s mégis tartós útburkolatok létesítését. A találmány tárgyát képező eljárás a mellékelt rajzon van megvilágítva, melyek 30 közül az I. és II. ábra egy-egy eljárás szerint készült úttest keresztmetszete, a III. ábra a betonburkolatok terjeszkedő hézagainak keresztmetszete, a 85 IV. ábra pedig a terjeszkedő hézagok hosszmetszete. A penetrációs útburkolat szilárdságát növelhetjük azáltal, hogy a kavicsot nem szárazon, hanem kevés cementhabarccsal összekeverve terítjük el és hengereljük. 40 Ha a kavicsot, az I. ábra ismertetésében, 1 : 0.15—0.25 arányban, homokkal keverjük és 1 : 4—1 : 6 arányban cementet és vizet adagolunk hozzá s a keveréket gyengén tömörítjük, úgy likacsos (d) beton- 45 lemezt kapunk, melyben a habarcs a kavicsszemeket csak össze fogja ragasztani, de az (e) likacsokat nem tölti ki. E beton, a kavicsszemek nagyságához képest, 100—200 kg pro cm. keréknyomszélesség, 50 tehát elegendő nyomószilárdságú lesz. Miután kevés ragasztóanyag kell, magasabb szilárdságú és gyorsankötő cementet alkalmazhatunk, miáltal az út gyorsabban adható át a forgalomnak. 55 A beton keverése kézzel is történhetik, de sokkal célszerűbb a gépkeverés. A kavics egyenletes szemnagyságú és portól, piszoktól és zúzaléktól mentes legyen. A jól összekevert anyagot az elérendő vastagság- 60 nak megfelelő túlsmagasbítással egyenletesen elterítik, döngölésseli vagy hengerléssel csak gyengén tömörítik, hogy a beton likacsos maradjon, gondosan ügyelve arra, hogy a lehengerelt felszín útszelvényben 65 maradjon s eléggé érdes legyen. Ez útalapzatot, a forgalom és megterhelés nagyságához képest vagy közvetlenül az (a) altalajra, régi úttestre, vagy pedig új alapépítményre helyezzük. 70 A teheráthárítás egyenletességének biztosítása végett, a (d) betonréteg alá minden esetre megfelelő vastagságú, durvaszemű (b) homokréteget helyezünk, melyet az út szelvényének megfelelően, kissé 75 nedvesen, hengerléssel tömörítünk. E ho-i