100719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élsztő termelésére
Megjelent 1930 . évi augusztus hó 16-án . ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100719. SZÁM. — IV/b. OSZTÁLY. Eljárás élesztő termelésére. Aktiebolagret Básta cég Stockholm. A bejelentés napja 1929. évi október hó 25-ike. A találmány tárgya eljárás sütési és egyéb célokra alkalmas élesztő előállítására fából létesített cukoroldatokból, elsősorban szulfithulladéklúgból. Tudjuk, hogy 5 a sajtolt élesztő kis, egysejtű élesztőgombákból áll, melyek szaporodásukhoz többek között szénhidrátokat, legszívesebben cukor alakjában igényelnek. A szulfíthulladéklúg 1.5—2% elerjeszthető cuk-10 rot tartalmaz, de ezenkívül lignint, kénessavat, stb. is, melyek az élesztőre károsan hatnak; ép ezért az eddigi kutatók az említett nyersanyagból nem tudtak használható élesztőt készíteni. 15 A találmány révén az említett anyagok káros behatását meggátoljuk, úgyhogy teljesen egészséges élesztőt termelhetünk, mely a más nyersanyagokból készült sajtolt élesztővel legalább is egyenrangú. 20 A találmány értelmében a szulfithulladéklúgot először is — esetleges szellőzés közben — annyi ideig és akkora .mennyiségű bázikus anyaggal kezeljük, hogy szabad kénessavtartalma legfeljebb 0.05 25 súlyszázalék legyen. Ezt a levet vetjük már most alá az erjesztésnek, melyet erőteljes szellőzés közben foganatosítunk. A következőkben egy kiviteli példát ismertetünk : 30 A pl. a íőzőkazánokból kikerülő hulladéklúghoz célszerűen még meleg állapotában előbb pl. mészkőport s azután meszet adunk. A mésszel egyidejűleg vagy utána maró vagy szénsavas alkáliát, pl. S5 szódát is adagolhatunk. Ily módon a lúgot annyira közömbösítjük, hogy szabad kénessavtartalma legfeljebb 0.02—0.05 súlyszázalék legyen. Ajánlatos emellett, hogy a lúgban oldott kötött kénessav mennyisége ne legyen több, mint 0.15—0.40 súly- 40 százalék. Igen fontos, hogy a lúg a közömbösítés után aránylag stabil legyen. A lúg ezen stabilitását legegyszerűbben a hidrogénion-koncentráció révén állapíthajuk meg; 45 a lúgnak a közömbösítés és vízzel való hígítás után lényegileg úgy kell viselkednie, mint egy teljesen disszociált oldatnak. Ennek megfelelően a gyakorlatban ajánlatosnak bizonyult a lúg hidro- 50 gén-ion-koncentrációját úgy beállítani, hogy az erjedő lúg hidrogén-ion-koncentrációja a fokozatosan hozzátáplált friss lúg által Ph =4—6 értéken tartassák. A reakciók befejeztével a csapadékot 55 leülepítjük s a tiszta lúgot lecsapoljuk. Az indító-élesztőt közönséges cukoroldatba, pl. melaszoldatba oltjuk, mert ez az élesztőtenyésztésre alkalmasabb, mint a szulíitlúg. Az indító-élesztő mennyisége 60 nagyobb lehet, mint az alkalmazott erjesztőkádba férő szulfitlúgnak megfelelő élesztőmennyiség. A szaporodás megindulta után a fentjelzett módon közömbösített szulfitlúgot az egyéb tápanyagokkal 65 együtt olyan adagokban, ill. olyan ütemben tápláljuk az erjesztőkádba, hogy ne jusson túl sok hulladéklúg egyszerre az élesztőhöz. Egyidejűleg nagy levegőmenynyiséget fúvatunk a kádba, mely az élesz- 70 tőre káros anyagok, mint szénsav, kénessav, stb. egy részét magával viszi. A friss közömbösített lúg táplálását úgy szabályozzuk, hogy az élesztő a lúgban lévő cukrot feldolgozni tudja; a szellőzésnek 75 olyan erősnek kell lennie, hogy alig keletkezhessen alkohol. A szulíitlúg becsurgatása után bizonyos
