100686. lajstromszámú szabadalom • Folytonos áttételű sebességváltó

— 2 — működő vezérlését magyarázó diagram. Az 5. és 6. ábrák a változtatható kerékát­tétel kézi vezérlésének kivitelét szemlél-5 tetik. Az 1. és 3. ábrák szerint az (a) gépten­gelyre a szokásos lendítőkerék helyén van a hajtóelem felszerelve. A hajtőéiem az ábrák szerint egy üreges, hengeres (b) 10 dobból, az ezt befedő és egy kúpos (cl) végtárcsával ellátott (c) födélből áll, mi­mellett a fedél a dob külső felületén axiálisan eltolható, rendesen azonban a dob fenekéhez erősített (dl) rúgóházba 15 zárt (d) rúgók, ill. a (cl) fedéltárcsához csavart (d2) dugattyús rudak a dobhoz szorítják. A dob (bl) pereme két vagy több helyen alkotóirányú hasítékokkal van ellátva, amelyekbe a (c) fedél belső 20 felületéhez két-két, a fedélből befelé nyúló radiális (el) csapos csavarokkal felerősített (e) hajtóékek illenek bele. Minden (el) csapos csavarpár egyik csa­varja (e2) görgővel van ellátva. A (b) 25 dob belsejében egy hengeres gyűrű alak­jában kiképzett, forgatható (f) ház fog­lal helyet, amelynek hátsó pereme egy golyós pályán van megtámasztva, míg az elülső széle az (f2) görgőpályákat alkotó 30 bevágásokkal van ellátva. Az (f2) görgő­pályák a dob (b2) hasítékjainak, ill. a görgővel ellátott (el) csapoknak megfe­lelő helyeken vannak kiképezve. Az (e2) görgők az (f2) görgőpályákkal kapcsolód-35 nak s így, ha az (f) gyűrű egy bizonyos irányban elforog, a (c) fedél a (b) dobtól elfelé irányúló tengelyirányú mozgást végez,. Az (f) ház forgását oly vezérlőmű idézi elő, amely a dob sebességének nö-40 vekedésekor a (c) fedelet előretolni tö­rekszik. A vezérmű egy, (gl)-nél a dob hátsó falához forgathatóan felerősített (g) súlyos emelőből áll, amelynek (g2) fo­gazott szegmense az (f) gyűrű belsejében 45 kiképzett kerületi (f3) fogazással kapcso­lódik. A járóművet hajtó (h) tengely hátsó végét a hátsó tengely hajtó fogaskereké­vel, vagy ezzel egyenértékű más elemmel 50 annak szögben való beállását megengedő kardancsukló, míg elülső végét a frik­ciós áttétel hajtott kerekével egy máso­dik (hl) kardancsukló köti össze. A haj­tott elem tengelyirányú eltolódását pl. 55 egy teleszkópszerűen kiképzett tengely, vagy egy ismert rendszerű csúszó kap­csolás teszi lehetővé. A írikciós áttétel hajtott elemét az (i) tengely hordja, amelynek másik vége a (hl) kardanhoz van erősítve. Az (i) ten- 60 gely (il) csapágya egy sugárirányú (j) kar végén van kiképezve. Az (i) tengely elülső végére szerelt hajtott elem egy, a hajtó elem (c) fedelének (cl) felületével egyező kúposságú gyűrűalakú (kl) súr- 65 lódó felülettel ellátott (k) kerékből áll. A hajtott elem, amint az az 1. ábrán lát­ható, egy közbeiktatott (k'2) átvivő tár­csát foglalhat magában, amelynek egyik oldalán a (kl) súrlódó felület van kiké- 70 pezve, míg másik felülete a (k3) súrlódó felülettel kapcsolódik. A (kl) és (k3) súr­lódó felületek súrlódási együtthatója kü­lönböző nagyságú. A (j) sugárirányú kar valamivel hosz- 75 szabh, mint a hajtó és hajtott elemek át­mérője, úgyhogy egy az utóbbi egyik ol­dalán elhelyezkedő (jl) központ körül lenghet. A hajtott elem (i) tengelye ily módon, a hajtó elemmel koaxiális hely- 80 zetből kiinduló ívpályán, a hajtóelem egyik pereme felé, oldalirányban elmo­zoghat. Célszerűen a hajtott elem közép­pontja egy, a hajtóelem függőleges suga­rával közel egybevágó, a 2. ábrán ered- 85 ményvonallal jelzett görbe pályán mo­zoghat, mimellett a (j) kar (jl) csapja az alváz egyik (1) főgerendáján van elren­dezve, úgyhogy a hajtott elem a 2. ábrán szaggatottan jelzett koaxiális helyzeté- 90 bői mindinkább felfelé az indirekt haj­tási helyzetekbe emelkedhetik, míg csak az 1. és 2. ábrán feltüntetett szélső hely­zetét el nem éri. A (j) sugárirányú kart a másik (1) fő- 95 gerendán levő (ml) görbe csuklóban ágyazott, rugalmas teleisizkópszerű, a (j) kar felfelé nyúló (j2) nyúlványába ka­paszkodó, (m) kar vezérli. Az (m) telesz­kópszerű csuklós kart a belezárt rúgó ki- IC nyújtani, ezáltal a (j) kart emelni s _ a hajtott elemet a hajtó tengellyel koaxiá­lis helyzetéből az 1. és 2. ábrákon szem­léltetett helyzetbe hozni törekszik. A sugárirányú kar célszerűen (T)-alakű 1( és a (j2) nyúlvánnyal szemközt fekvő alsó (j3) nyúlvány — pl. egy (nl) gömb­csukló útján — egy ütközővel, pl. a (h) mozgatótengellyel közel párhuzamos és a hajtótengely vonalában fekvő (n)_ rúd- 11 dal van összekötve. Az ütköző az (i) ten­gelyt a hajtó és a hajtott elemek között fellépő nyomással szemben ellenállóvá teszi. Az (n) ütközörúd másik vége egy (n2) rúgós lökhárítóval és egy, a lökést j.;

Next

/
Thumbnails
Contents