100679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kalcium-huninat előállítására

Megjelent 1930. évi augusztus hó 111-én. MAGYAR KIRÍtYI ^^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100679. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás kalciumhuminat előállítására. Kekéts Rezső szig. vegyészmérnök Gyöngyös. A bejelentés napja 1928. évi október hó 24-ike. •Telen szabadalom tárgyát a bum inanyagoknak ama felhasználási módja képezi, amely a szikestalajok javításával függ össze. 5 A szíkképződés elmélete abból indul ki, hogy szárazföldi sótalaj általában csak ott található, ahol meglehetősen száraz éghajlat uralkodik s az altalajviszonyok kedveznek annak, hogy a felületén össze 10 futó víz ismételten felszaporodjék, hogy azután elpárologjon. Ez az időnként felszaporodó vízmennyiség hazánkban óriási területek (kb. 1 millió kat. hold) sóit tartalmazta oldott állapotban és ha a 45 nap heve folytán bepárolgott. az altalajvíz felszívárogva, magával hozta az alkálifémsókat (NaCl, Na2, So4, Na2, C03, Na H Co3), amelyek azután a felső szintekben halmozódtak fel. Ezek az alkáli-20 fémsók pedig az egész talaj chémiai és fizikai alkotását megváltoztatták azáltal, hogy a kalciumzeolitból és kalciuinhuminátból, amelyek a legjobb fekete, vagy barna vályogtalajok lényegét, mintegy 25 vázát alkotják, a Ca-t Na-val cseréli ki, aminek következtében a humusz oldódik (mint Na-huminát) és a talaj felső szintjéből ilyenformán eltávozik. Ezen alkálikus kilúgzási folyamatot különben 30 kísérletileg is lehet igazolni oly módon, hogy egy jó humusztartalmú földet NaCl-Na2So4-et tartalmazó vízzel jól átmosunk. A talajon átszűrődő víz (Ca) és (Mg) tartalmú és ha ezek teljesen kimosódtak, 85 akkor az eleinte tiszta szűrlet megbarnul a humusz oldása folytán. Ilyenformán a talaj leglényegesebb alkotó részét, a humuszt elveszti s az ilyen í'öld bár tápsókban Sigmond elemzései szerint gazdag, még sem terem. A fend 40 kilúgozási folyamat még ma is tart, sőt dr. Muraközi Károly már 1902-ben arra a következtetésre jutott, hogy „humuszos talajaink még ott is, ahol ma még reá sem gondolunk, idővel mind szikesekké 45 válnak." (1. dr. Muraközi K.: A talajról. Term. Tud. Köz]., 1902. 59C lap.) Dr. Sigmond Elek ismeretes mésziszapos eljárása csupán a jobb szikeseken segíthet azáltal, hogy a még jelenlévő humuszt 50 (Ca)-val megköti és így a kilúgozást legalább is késlelteti. A találmány értelmében kalciumhumináttal javítjuk a szikest, tehát azzal az anyaggal, amely az eredeti kilúgzatlan 55 talajok jó búzaföldek vázát képezi s amely a talajt morzsalékossá, tehát megmunkálhatóvn teszi. A kalciumhuminátot legcélszerűbben a kezdetleges szenesedési stádiumban lévő 60 szénféleségekből, lignitből, barnaszénből, turfából, stb. állítjuk elő, ugyanolyan folyamattal, mint ahogy kilúgzása a talajból a természetben végbemegy, csak fordított sorrendben. 65 A lignitek, stb. humuszának oldatba vitelére, mint ismeretes, híg (1—2%-os) nátriumlúí;os főzést használhatunk. Kísérleteim a gyöngyösi lignitekkel végeztettek. Lehetőleg finoman porított lignit- 70. bői kell kiindulni, mert így az eljárás gyorsabb, a kioldás tökéletesebb, mivel a nátronlúg behatása a porítás által nagyobbodó erintkezesi felületen nő. A főzésnél lényeges befolyása van a levegő 75 oxygénjének és az oldószer (NaOH) fokozatos hozzáadásának. A főzet gyakori felkeverése folytán a levegő oxydáló hatása