100672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a kazánkőképződés meggátlására gőzkazánokban, elgőzölögtetőben, kondenzátorokban, boilerekben, hűtőkben stb.

Megjelent 1930. évi augusztus hó 111-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100672. SZÁM. — Ye 2. OSZTÁLY. Eljárás a kazánkőképződés meggátlására gőzkazánokban, elgőzölögtetőben, kondenzátorokban, boilerekben hűtőkben stb. Thalhofer Waltér mérnök Buchs m. Schaaii„ A bejelentés napja 1929. évi november hó 7-ike. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi december hó 1-je. A kazánkőképződés meggátiását célzó, eddigelé ismeretes eljárások egyikénél sem vették figyelembe, hogy üzemben lévő gőzkazánnak vízzel öblögetett belső > felületén, már a legcsekélyebb lerakodás után is, elektroozmotikus folyamatok lépnek föl. Ezeknél a kazán felületére lerakodott kazánkő vagy oxidréteg diafragma gyanánt szerepel; a szükséges potenciál) esést a kazánban keringő helyi áramok szolgáltatják. Ezeknek az áramoknak fellépése a jelenlévő különböző anyagok és különböző hőmérsékletek folytán a kazánban keletkező galván- és termoelemek> nek köszönhető. A kazánvíz tudvalevőleg elektrolit. A kazánban üzem közben uralkodó normális feltételek mellett, a diafragmán át való áramlás iránya és intenzitása tekin) tetében csakhamar egyensúlyi állapotba áll be, amelyet az elektrolit koncentrációja, illetve vezetőképessége, a diafragma elektroozmotikus ellenállása és a diafragmára ható feszültségesés állapít I meg. Az összességükben a kazánkődiafragmát alkotó kristályok (gipsz, kalciumkarbonát stb.) képződésének és növekedésének feltételei a fentemlített tényezőktől, továbbá az elektrolitnek a kazán-i kövön fellépő felületi feszültségétől, valamint a határfelületi feszültségtől függnek. A kapillárkémiából ismeretes az a jelenség, hogy bizonyos anyagoknak, pl. nagymolekulájú vegyületeknek, komplexsóknak az elektrolithez való hozzáadása megzavarja az elektroozmotikus rendszer egyensúlyi állapotát, minek következtében a kristályok képződésének és növekedésének feltételei is megváltoznak. Ismert tény továbbá, hogy a diafragmára ható ÍO potenciálesés változása hasonló hatást eredményez. A kazánkőképződés meggátiását célzó számos kémiai és elektromos eljárás ebben leli magyarázatát. A vázolt elektro- 45 ozmotikus rendszerre kifejtett hatásuk folytán, a fémfelületen, az ott jelenlévő vegyületek koncentrációja megváltozik, mely változás, a maga összességében a kazánkődiafragmát alkotó kristályok 50' képződési és növekedési feltételeinek változásával együtt, mikroszkopikus üregeknek képződése folytán, a fémfelületre lerakodott kazánkő meglazul, sőt a kazánkőréteg sokszor le is hull. Az elő- 55 adottak után nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ezeknek az eljárásoknak hatásossága bizonyos idő múlva megszűnik. A diafragmán fellépő viszonyok és a kristályképződés feltételei között bizo- 60-nyos idő múlva egyensúlyi állapot áll be, mely az új tényezőnek (vegyi adalék, vagy elektromos áram hatása) tulajdonítható. Ezek az eljárások tartósan csak akkor hatnak, azaz a képződött kazánkő 65 csak akkor válik le periodikusan, amikor véletlenül, a fentemlített hatásos feltételek közül egy vagy több fennforog és a kazán üzemi viszonyaival együtt, kellő koncentráció elérésénél, az egyensúlyt, 70 valamint a kristályképződés feltételeit újból megzavarják, ami együttjár a már ismeretes kísérő jelenségekkel. A találmány szerinti eljárás alapját az a felismerés képezi, hogy a pl. néhány 75 tized mm. vastagságot meg nem haladó