100666. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxigénmentes wolfram vagy wolfram-tórium-ötvözet előállítására
Megjelent 1930. évi augusztus hó 111-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100666. SZÁM. — XVI/C. OSZTÁLY Eljárás oxigénmentes wolfram vagy wolfram tórium-ötvözet előállítására. Dr. Pacz Aladár vegyész Cleveland. A bejelentés napja 1929. évi október hó 25-ike. A találmány tárgya eljárás oxigénmentes wolframnak vagy wolí'ramtóriumötvözeteknek oxigéntartalmú nyersanyagból, pl. wolfram-oxidokból, esetleg hidro-5 génnel redukált wolfram-oxidokból, vagy ezekből készült alakdarabokból való előállítására; az oxigénmentes termék elektromos vezetékelemek, különösen magas hőfokoknak alávetett vezetékelemek, pl. 10 izzólámpaszálak gyártására ajánlatos. Wolframtárgyakat eddig rendszerint úgy gyártottak, hogy előbb wolframoxidokat hidrogénnel redukáltak, az így létesített finomszemcséjű fémes anyagot 15 alakítás után magas hőmérséken zsugorítva, többé-kevésbbé likacsos rudakká vagy tömbökké alakították, melyeket azután további mechanikus megmunkálásnak, pl. kovácsolásnak, húzásnak, hen-2o gerlésnek, stb. vetettek alá. Ez az eljárás lényegileg a régi kovácsvasgyártásnak felelt meg, amelynél tudvalevőleg még nem sikerült a kovácsvasat teljesen megömleszteni. 25 Ezen eljárásnak az volt a hátránya, hogy az oxidoknak hidrogénnel való tökéletes redukciója olyan nehézségekbe ütközött, hogy a gyakorlatban az oxigénnek teljes kiűzését lehetetlennek tartót-30 ták. Az anyagban visszamaradó oxigén azonban — még ha az eredeti oxigéntartalomnak igen kis törtrészét alkotja is — nagyon megnehezíti a rákövetkező munkafolyamatokat. Az egyes fém-35 részecskék ugyanis nem hegednek kellően össze, úgyhogy ennek folytán az ilyen anyagból készült tárgyak többékevésbbé egyenlőtlenek és törékenyek, pl. a huzalok begörbül ésre és eltorzulásra hajlamosak; az ilyen anyagból készült 40 szikraadó részek gyorsan maródnak meg; hasonló hátrányok lépnek fel más alkalmazási téren is. Megállapítottam, hogy a fenti hátrányokat elkerülhetjük s az oxidokból az 45 oxigént tökéletesen eltávolíthatjuk, ha az oxigéntartalmú nyersanyagot, pl. a wolframoxidot, vagy az eddig szokásos módon hidrogénnel redukált wolframoxidot, vagy az ezekből létesített, még 50 oxigént tartalmazó tárgyakat a wolframénál alacsonyabb forráspontú olyan fém hatásának vetjük alá, mely kellő magas hőmérséken elillan s melynek oxidja e hőmérsékéken nem állandó. 55 Ilyen fém gyanánt a találmány értelmében ezüst vált be. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy finom elosztású ezüstöt, pl. ezüstport, vagy kicsapott vagy kolloidális 60 ezüstöt a nyers vagy az ismert módokon előkezelt kiindulási anyaggal jól összekeverünk, a keveréket alakdarabbá sajtoljuk s olyan hőmérséken zsugorítjuk, amelyen az összes ezüst elillan s eközben 65 az összes még jelen levő oxigént magával viszi. Az ilyen módon készült rudakban vagy tömbökben ezüstnek már nyoma sincs s az ilyen tárgyiakat sokkal könnyebben lehet a szokásos módokon 70 megmunkálni, pl. kovácsolni. Az ilyen anyagból készült huzalok jóval kevésbbé hajlamosak begörbülésre és eltorzulásra, mint az eddigiek. Törékeny vagy könynyen begörbülő huzalokat káros oxigén- 75 tartalmuktól azáltal szabadíthatunk meg,