100652. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági gépre szerelhető vetőgép
Megjelent 1930. évi augusztus hó 111 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100652. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Mezőgazdasági gépre szerelhető vetőgép. Tóth Szalma József gép- és vagongyári munkafelügyelő Smederovo. A bejelentés napja 1929. évi november hó 26-ika. A bejelentés tárgya vetőgép kukorica és egyéb oly magvak számára, amelyeket a kukoricával azonos elrendezésben vetünk. A találmány szeriinti vetőgép a 5 szokásos igás állatokkal vontatott szántó' gépekre szerelhető olykép, hogy a szántással egyidejűleg vethetünk. A találmány tárgya, mivel a szántógépeket kiegészíti, aránylag olcsón állítható elő, 10 kevés helyet igényel, alkalmazásával sok munkát és időt takaríthatunk meg, a magvakat egyenletesen, fennakadás nélkül veti, a magvakat nem tördeli, miért is azok a földbe sértetlenül kerülnek és 15 röviddel azután földdel betakarva, a ma darak fel nem csipegethetik. A találmány különös előnye, hogy igen egyszerű, sem lánchajtás, sem fogaskerékhajtás benne nincsen, mindezek helyett a vetőgépnek 20 a földön futó hajtókereke van, mely emelőkarokkal a vetőszerkezetet közvetlenül működteti. A vetőgép aránylag könnyű (kb. 10 kg), könnyen meghajtható és ezért az ekének vontatását gya-25 korlati értelemben nem nehezíti meg, Bármikor könnyen üzemen kívül helyezhető. A rajzon a találmánynak egyik példaképem, kiviteli alakját láthatjuk, mely-30 tői a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a vetőgépneik vázlatos oldalnézetért, a 2. ábra előlnézetét, a 85 3. ábra a 2. ábra baloldalához tartozó részleges oldalnézetet, a 4—5. ábrák végül a vetőmagszekrénynek és vetőszerkezetének függélyes metszetét nagyobb léptékben, kétféle munka helyzetben mutatják. 40 A vetőgépnek (d) vázrészét (20) végével a gazdasági gépnek valamelyik részéhez, bármely ismert módon olykép erősítjük, hogy a vetett magvak a gazdasági gép, előnyösen eke, által húzott baráz- 45 dákba hulljanak. A (d) vázhoz vízszintes (c) csapkörül lenghetően a (b") fogantyúban végződő egykarú (b) emelőt erősítjük, amellyel a vetőgépet üzembe, vagy üzemen kívül helyezhetjük. Az 1. ábra a 50 vetőgépet üzemi, a 3. ábra pedig üzemen kívüli helyzetben mutatja, míg ez ábrán az üzemhelyzetet szaggatott vonalak jelzik. A (b) állítókarhoz erősített vízszintes (25) csap a függélyesen lefelé nyúló (e) 55. tartót, hordja, amelynek alsó végébe az (1) futó- és hajtókerék (n) forgáscsapját rögzítjük. Az (e) tartóhoz a keresztirányban lépcsősen felfelé nyúló (o) tartót, valamint a vízszintes (i) tartót erő- 60 sítjük. Az (i) tartónak végéhez a (g) vetőcsövet erősítjük, mely felül a (p) tölcsérben végződik. A (g) vetőtölcsérnek felső részét a (h) tartóhoz kötjük, melyet másik végével ugyancsak a függélyes (e) 65-tartóhoz erősítünk. Az (1) hajtókerék aránylag nehéz, kerülete előnyösen bordázott és egyik homlokfelületén körhagyó elrendezésű (k) ütközőcsap van, mely az (o) tartók felső végéhez erősített (j) len- 70-gési csap körül kilengethető (f, f) egyenlőtlen karú emelő alsó (f) végét működteti és azt az (1) keréknek minden fordu- ; lata alatt egyszer a (19) rúgó ellenébein kilengeti. A rövidebb (f) emelőkarnak (18) csuklócsapjához az (s) csuklórudat
