100565. lajstromszámú szabadalom • Vasalás ingaajtókra

ződik, amelybe (11c) csaplyuk van fúrva. Alulról a (11) orsóra húzott és egészen a hatszögű (11b) fejig feltolt (13) hüvely (13a) furatába pedig a (10) rúgó felső 5 vége van illesztve. A (13) hüvely U3b) peremével az alsó végén zárt (14) henger felső szélére támaszkodik. A (14) henger, innen, a (11) orsó alsó végére húzott (12) hüvely alsó végéig terjed és a, (10) rúgó-10 nak, valamint a (12) és (13) hüvelyeknek foglalatát alkotja; felső végéből előbb függőlegesen felfelé, majd vízszintes irányban a (14a) pánt nyúlik ki, melyet az ajtó felső szélébe eresztünk és a (14b) 15 lyukaiba süllyesztett facsavarokkal rögzítünk. A (13) hüvely (13b) peremének felfelé nyíló szegmentumalakú (13x) bütyke van, amely a (13) hüvely nyugalmi helyzeté-20 ben •— az ajtó zárt állásában vagy a 2. ábrán látható (b) nyíl értelmében való nyitásakor, — egyik függőleges szélével, az ajtón rögzített (14a) pánt függőleges részén kiképezett vagy (14c) szegeccsel 25 hozzáerősített, szintén szegmentumalakú (14x) ütköző egyik oldalához illeszkedik. A (11) orsó hatszögű (11b) fejére húzott (15) hüvelynek lefelé nyúló, szegmentumalakú (15x) bütyke van, amely a (11) orsó, 30 ill. a (15) hüvely nyugalmi helyzetében — az ajtó zárt állásában vagy a 2. ábrán látható (a) nyíl értelmében való nyitásakor, — a (14x) ütköző másik oldalához illeszkedik. 35 A vasalásnak a 7. és 8. ábrán feltüntetett, az ajtótokra erősítendő része a (11) orsó hatszögű (11b) fejének (11c) furatába illő (16c) csappal, a (13x) és (15x) bütykök között a (14x) ütköző felett majd radó hézagba illő, szegmentumalakú (16x) ütközővel és az ajtótok homloklapjára illő, ebbe eresztendő (16b) nyúlvánnyal van ellátva. Ha ezt a vasalásrészt az 1. és 2. ábra kapcsán leírt vasalásrészre helyez-45 zük úgy, hogy a (16c) csap a (11c) furatban, a (16x) ütköző pedig a (13x) és (15x) bütykök között foglal helyet, majd az ajtót záróállásába, a helyére tesszük, akkor a (16) vasalásrész a (16b) nyúlványá-50 nak (16d) lyukaiba süllyesztett facsavarokkal, ideiglenesen, minden további nélkül rögzíthető az ajtótokon. Ez az ideiglenes rögzítés elegendő arra, hogy az ajtót nyissuk és annak nyitott állásában a 55 (16) vasalásrészt a (16a) lyukakba sülylyesztett facsavarokkal véglegesen rögzítsük. Az ingaajtó felső forgáscsapját alkotó (16c) csapot eddig a (16) lemezbe süllyeszthetően rendezték el és külön szerkezetet alkalmaztak a (16) vasalás- 60 részen, hogy annak segítségével a (16c) csapot, az ajtónak helyére állítása után, az ajtóra szerelt vasalásrésznek csaplyukába süllyeszthessék. A találmány értelmében alkalmazott, egyszerű (16b) 65 nyúlvány a (16c) csapnak mozgathatóan való elrendezését és mozgató szerkezetét feleslegessé teszi és a szerelést rendkívül megkönnyíti. Az ingaajtó alsó forgáscsapját a 9. és 70 10. ábrán látható, az ajtó alsó szélébe eresztendő (17) pánt tartja. A (17a) csap rövid kúp alakjában lehet kiképezve s a (18a) ágyának tartóját, a találmány értelmében, (18) szögletpánt alakjában képez- 75 zük ki, hogy függőleges szárával az ajtótokra erősíthessük. Az ingaajtókat, rendszerint, műkőlapokkal burkolt helyiségekben alkalmazzák s a (18) pántnak az ajtótokra való erősítésével elejét vesszük 80 a műkőburkolat megsértésének. A (18) pánt függőleges szára, mint a 10. ábrába berajzolt keresztmetszet mutatja, ugyanolyan ívelésű, mint az ajtónak vele szomszédos, függőleges éle. 85 Az 1—8. ábrák kapcsán leírt szerkezet működése a következő: Ha az (A) ajtót az (a) nyíl értelmében nyitjuk, az ajtón rögzített (14a) pántnak (14x) ütközője a (13x) bütyökre hat és ev- 90 vei együtt magával viszi a (13) hüvelyt úgy, hogy ez, a (11) orsó körül, ugyanolyan szöggel fordul el, amilyen szöggel az ajtót nyitjuk. Ugyanakkor a (11) orsó elforgását az ajtótokon rögzített (16) le- 95 mez (16x) ütközője akadályozza meg, amely a 2. ábrabeli középállásban levő (14x) ütköző fölé esik és helyzetében állandóan megmarad. A (16x) ütköző ugyanis megakasztja a (I5x) bütyköt és 10 az evvel összefüggő (15) hüvelyt, ez pedig a (11) orsót, hatszögű (11b) fejénél fogva fogvatartja. Amíg tehát a (10) csavarrúgónak a (11) orsó (12) hüvelyébe fogott alsó vége rögzítődik, felső végét az 10 elforgó (13) hüvely elcsavarja úgy, hogy az ekként megfeszített rúgó, az ajtó elengedése után, a (13) hüvelyt visszaforgatja, miközben a (13x) bütyök a (14x) ütközőre hatva, az ajtót is viszaforgatja. Amidőn 11 az ajtó záróállásába érkezik vissza, a (13x) bütyök az ajtótokon rögzített (16x) ütközőbe akad úgy, hogy a (13) hüvely tovább nem foroghat. Ha az (A) ajtót a (b) nyíl értelmében 11 nyitjuk, a (13x) és (15x) bütykök szerepe, az imént leírt működéshez képest felcserélődik. A (14x) ütköző, a (15x) bütyök