100550. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet villamos biztosíték kicserélésére

Megjelent 1930. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100550. SZÁM. VI J/g. OSZTÁLY. Szerkezet villamos biztosíték kicserélésére. Horváth Gyula máv. géplakatos Komárom. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 14-ike. A találmány tárgya olyan szerkezet, mely a kiégett villamosbiztosítékot egy gomb­nyomásra kicseréli. A találmány lényege az, hogy egy kilincsszerkezettel elfordítható 5 henger hosszirányú furataiba több, rend­szerint 6 pár biztosítékpatron van elhe­lyezve, melyek közül mindig egy pár van villanyvezetékbe iktatva. A ,mellékelt rajzon a találmány egy példa-10 képpen felvett kiviteli alakja van ábrá­zolva, még pedig az 1. ábrán látható a falra erősíthető bizto­sítékszeikrény, mely a szerkezet burkolá­sára szolgál és amelynek födelén a kiváltó L5 gomb keresztül nyúlik. A 2. ábra a szerkezet forgóhengerét tünteti fel keresztmetszetben az érintkező sarkok­kal (pólusokkal). A 3. ábra egy biztosítékpatron hosszné-20 zete, a 4. ábra a kiváltószerkezet összeállítási rajza a henger- és gombnyomószerkezet ke­resztmetszetével, valamint a forgató szerke­zet nézetével. Az 35 5. ábra ugyanazt mutatja felülnézetben és végül a 6. ábra a forgóhengernek a középsíkban eszközölt hosszmetszetét tünteti fel. A találmány tárgyának leírása a kővet-JO kező: a (3) csavarokkal falraerősíthető talp­lemezhez párhuzamosan fekvő, vízszintes tengely (24) körül forgatható a szigetelő­anyagból (ebonit, porcellán, stb.) készült henger (9), melynek két végén a biztositékr 55 patronok helyzetének rögzítése céljából födéltárcsák (17) vannak a (25) csavarok­kal erősítve. A forgóhenger tengelyfuratán (24) kívül jelen esetben 6 pár, azaz 12 furattal (10) van ellátva, melyekbe a 3. ábrán részletezve feltüntetett biztosíték* 40 patronokat (10) helyezzük. A henger (9) felülete, mint az az ábrák­ból látható, nem sima, hanem kifelé, félig nyílt patronvájatok (furatok) (10) között félkörkeresztmetszetű bordák (6) vannak 45. kiképezve. A henger mindkét vége felé körülfutó horonnyal (25) van ellátva, me­lyekbe a félhengeralakú sarkok (11) (pó­lusok) belenyúlnak és mindenkoron egy pár patronnak (13) fejeivel érintkeznek. 50 A patronok legcélszerűbben üveg vagy por­celláncsőből állanak (22), melyekben a két (13) fémdugó közé forrasztott biztosíték fémszál (12) van elhelyezve. A (11) érintkező sarkokat a (7) lemez- 55 rúgó szorítja állandóan a patronfejekre. A rúgó lába a vezeték csavarka/pcsaihoz (26) van erősítve. A (9) forgóhenger közepén a vele egy­darabból készült, esetleg ráerősített kilincs- 60 kerék (14) van kiképezve, a csatlakozó, megvastagított sima hengerfelületre (32) pedig a kilincs (15) ágyazására szolgáló csúszógyűrű (2) van ráhúzva. A csúszó­gyűrű (2) nyúlványa (27) hosszúkás vá- 65 jatban vezetett csapszög (29) révén áll a nyomószerkezettel (8) összeköttetésben. A csúszógyűrű nyúlványában (29) ágyazott csap (31) körül leng a kilincs (15) minden­kori helyzetében két lemezrúgó (16) és f 30) 70-által rugalmasan biztosítva. A nyomószer­kezet a belül üreges (21) rúdalakú gomb­ból (8), az alsó részében megvastagított ütközővel (18) ellátott vezetékrúdból (20) és a kettő közé helyezett tekercsrúgóból (19) áll. Ez utóbbi arra szolgál, hogy a gombot (8) a lenyomás után eredeti hely­zetébe visszaemelje. A gomb lenyomása és a kilincsszerkezet működése révén a hen-

Next

/
Thumbnails
Contents