100513. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus szárító eljárás és berendezés

Megjelent 1930. évi julius hó 36-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100513. SZÁM. ÍV/'Í. OSZTÁLY. Pneumatikus szárító eljárás és berendezés. Dr. Rosin Pál mérnök Dresden. A bejelentés napja 1929. évi április hó 9 ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi április hó 24-ika. Tudvalévő, hogy a pneumatikus őrlőberendezések azon ismeretes fajtájánál, mely az őrléstől elkülönített fajtázás sal és a kettő közötti anyagkeringéssel 5 dolgoznak, az őrlő folyamattal egyidejűleg szárítás is foganatosítható, amikor is a szárító közeget (fűtőgázokat, forró levegőt) csak az anyag adagolása és a kész őrlemény kiválasztása közötti úton hagy-10 ják az őrleményre hatni, mimellett a be rendezés akként elrendezett malmot tartalmaz, hogy a fűtőgáz magát a malmot nem járja át. Emellelt a szárító közeget egyidejűleg az anyag szállítására és faj-15 tázására használják fel. A találmány tárgya oly pneumatikus szárító eljárás, mely az említett eddigi eljárások további kiképzésében áll, különösen oly esetekre, melyeknél a felaprítás a 20 szárítás mellett többé-kevésbbé háttérbe szorul, melyeknél tehát a felaprítás csupán a szárító folyamatot gyorsító segédeszköz. A találmány lényege az, hogy az eddigi. 25 fent említett berendezésektől eltérően, melyeknél az anyagot rövid úton, állandó mértéken tartott magas hőmérsékletű gázáramnak vetik alá, a nedves anyagot előbb csak felületileg, hosszú úton előszá-30 rítjuk, mire az anyagot mechanikai úton szétosztjuk és visszavezetjük, úgyhogy a fűtőgázoknak újból és újból friss, nedves felületet teszünk ki. Minden szárítás sebessége két tényezőtől, nevezetesen a hő 35 mérséklet-különbségtől és a szabad, ned ves felületnek nagyságától függ. Mind addig, míg az anyag nedves felületű, azt aggály nélkül tehetjük ki magasabb hőmérsékleteknek. Mihelyt azonban a felület megszáradt, a belső rész vagy mag 40 szárításához szükséges hő csak az anyag belsejébe való bevezetés révért hatolhat előre. Minthogy igen sok, különösen orgános anyagnak h övezeté si együtthatója alacsony, ennélfogva a már egyszer szári- 45 tott felületnek csak alacsony hőmérsékle tekkel szabad érintkezésbe jutnia, nehogy a felületen hőtorlódás és ezzel túlhevülés vagy az anyag károsodása következzék be. Ekként tehát a szárítási sebességre 50 mértékadó tényezők nagy mértékben csökkennek, a szabad, nedves felület eltűnik és a hőmérséklet-különbség kis mértéken tartandó. Ezen okból a szárító folyamat mindinkább lassúbbá válik, s így 55 nagy készülékek és magas befektetési költségek válnak szükségessé. A találmány szerinti eljárás értelmében a szárított felületet mindenkor eltávolítjuk. Minthogy aprítás esetén a min- 60 dig újból mutatkozó nedves felületek öszszege a szárítandó anyag térfogatához viszonyítva megnagyobbodik ós másrészt a nedves felületet változatlanul hozhat juk magas hőmérsékletekkel érintkezésbe 65 anélkül, hogy túlhevülés következnék be, ennélfogva a szárító folyamat rendkívül rövid idő alatt és az eddigieknél összehasonlíthatatlanul kisebb és olcsóbb készülékekbe foganatosítható. 70 Az eljárás különösen érzékeny, orgánoa anyagok, pl. nagy víztartalmú burgonya ós répa szárítására alkalmas, melyek 80 és 90% vizet tartalmaznak. Hasonlóképpen alkalmazható az eljárás pl. szén szá- 75 rítására, a legnagyobb víztartalomig, mimellett az eljárás az eddigelé alkalmazott,