100470. lajstromszámú szabadalom • Záróműkapcsolás szabadonfutó fékagyhoz

Megjelent 1930. évi julius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100470. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Zárómtikapcsolás szabadonfutó fékagyhoz. Dr. Sachs Ernst mérnök SchlossMainberg (Schweinfurth/m.). A bejelentés napja 1929. évi julius hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi julius hó 14-ike. A találmány szabadonfutó fékagyaknál a hajtás és a fék között a kapcsolást létesítő záróműre vonatkozik. A találmány szerinti zárómű az ismert kivitelektől kü-5 lönbözik a szimmetrikus elrendezés által, mely a féken és a hajtómíírészeken egyoldalú nyomást megakadályoz, továbbá különbözik az egyes részek meghatározott alaki kiképzése tekintetében is. 10 Az új elrendezés értelmében a kapcsoló•testen alkalmazott ferde felületek, melyeken a szorítqgörgők kifelé mozognak és melyek révén ezen görgők a kapcsolandó hüvely belső felületéhez szoríttatnak, egy 15 ben párhuzamos sík felületek, melyek marás útján együttesen munkáihatók még és éppen ezért tökéletesen pontosak. Emellett a görgők vezetőgyűrűjén alkalmazott ütköző a gyűrű mozgását az egyik kerületi! 20 értelemben határolja, úgyhogy a gyűrűk felemelkedése csakis a másik értelemben történhet A záróművet vezérlő súrlódási rúgók a zárómű mellett oldalt foglalnak helyet és magából a vezetőgyűrűből való 25 kivágás révén vannak előállítva. E rúgók ennélfogva meglehetősen nagy hosszúságot nyernek. A rajzon a találmány foganatosítási példája látható. Az 30 1. ábra a szabadonfutó fékagy egyik, hajtóműrészén elrendezett zárómű oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala mentén vett keresztmetszet. A 35 3. ábra a zárómű homloknézete. A 2. és 3. ábrán a zárómű nyugalmi helyzete látható. A 4. ábra ugyancsak a zárómű homloknézetét mutatja, azonban a munkahelyzetben. 40 A szabadonfutó fékagy (7) kapcsolórészének lényegileg hengeres (6) toldata egymással átmérősen szembefekvő helyeken sík (8) lapításokkal van ellátva, mer lyek a zárómű (9) görgői számára egyben szorítófelületek és támasztékok. A (9) gör- 45 gőket a (8) szorítófelületeken (10) vezetőgyűrű tartjia fogva, azonban a görgők ezen gyűrű áttörésein át részben kiléphetnek, ha a részek alkalmas viszonylagos elforgása esetén a (8) felületeken felemelked'- 50 nek. A görgők ekkor a rajízon fel nem tüntetett fékhüvely belső felületével jutnak érintkezésbe és ekkor a (7) kapcsolórészt elforgás ellen megfogják. Miután a záróműnek csakis az egyik forgásértelem- 55 ben, még pedig a (7) kapcsolórész hátrátforgatása esetén kell hatásba lépnie, a (9) görgőknek a (8) felületeken a másik értelemben való felemelkedését azáltal akadályozzuk meg, hogy a (10) vezetőgyű- 60 rűről befelé nyúló és az egyik (8) felülettel érintkezésbe hozható (11) ütközőt alkalmazunk. Az elrendezés olyan, hogy a ti) ütköző az egyik (8) felülettel akkor jut érintkezésbe, ha a (9) görgők a (8) felüle- 65 tek közepén, azaz radiális irányban rézve a szorítófelületek legmélyebb helyén foglalnak helyet. A rajzon ábrázolt foganatosítási példa esetében a (11) ütköző a (10) gyűrűre szegecselt peoekből áll. Azon- 70 ban tetszőleges más kivitelű ütközőt is alkalmazhatunk, így pl. a gyűrű behorpasztása vagy pedig a gyűrűről kivágott és befelé átnyomott nyelv is szolgálhat ütköző gyanánt 75 A zárómű önműködő beállására aszerint, hogy milyen a (7) kapcsológyűrű forgásértelme, egyébként ismert (12) rúgjókat alkalmazunk, melyek azonban a találmány értelmében a tulajdonképpeni 80