100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez

_ 4 — tása után ezen anyát biztosíthatjuk. Ezzel az osztásnak nemcsak kezdettől fogva való pontos "beállítása, hanem esetleg az osztásnak hosszabb üzem után való helyesbítése 5 is lehetségessé válik. A hajtókorongnak teknőalakú profil helyett az 5. ábra értelmében oly profilt is adhatnánk, amelynél egy hengeres részhez kúpalakú karima csatlakozik. E mellett 10 ajánlatos, ha a lánc egyes talpainak az alsó legömbölyítés helyett kb. ezen karima kúpszögének megfelelően kúposán vékonyodó alakot adunk. A felfutási helyen a húzószerv feszültsége által már előidézett 15 ékhatás támogatására járulékos nvomóhengert alkalmazhatunk. A 6. ábra oldalnézetben, a 7. ábrán pedig hosszmetszetben alulról nézve feltüntetett foganatosítási alak, amelyhez a 8., 20 9. és 10. ábrákon hosszmetszetben, keresztmetszetben, illetve részben metszett oldalnézetben a talplánc megfelelő kiképzése nagyobb léptékben van feltüntetve, két sajátos jellemzővel bír. Ámbár az 1. és 2. 25 ábra szerint alkalmazandó, egymáshoz képest a térben ferdén elrendezett két (12a) és (12b) görgők segélyével a láncnak oldalsó kihajlás nélküli pontos járását érjük el, amelynél az egyes lánctagok csak egy-30 máshoz képest fordulnak el, mégis a hátrányok bizonyos sora marad meg. így pl. a hajtókorongok átmérőjének megfelelően hajló talpaknak kisebb görbületű íven kell futniok, ami a nyugodt, sima járás elő-35 feltételeit hátrányosan befolyásolja, tekintet nélkül arra, vájjon a fordító korongot köralakú vagy sokszögű kerülettel képezzük-e ki. Ehhez járul még azon fokozott zaj, mely a láncnak a fordító korongon 40 való végigfutása alkalmával fellép, valamint hozzájárulnak azon zavaró jelenségek is, melyek a lánc szárainak a vízszintes, illetve ferde útdarabokon saját súlyuknak behatása alatt való ütései következtében 45 elkerülhetetlenek, dacára annak, hogy a talpláncnak nem kell megfeszítve futnia, mint egy munkát végző láncnak. A lánc-visszavezetés jelzett hátrányait azzal küszöböljük ki, hogy a talplánc szá-50 rait egyrészt a kötél lefutási helyétől, másrészt pedig annak felfutási helyétől mindenkor mindaddig «üresen» vezetjük a hajtókorong kerülete körül, hogy a hajtókorongról lefutó és arra újból felfutó lánc-55 szár szabadon függő hurok alakjában keresztezhesse a korong kerületén fekvő szárakat, amennyiben a hurok megfelelő mértékben lóg le. Ily módon mindenekelőtt a lánc legegyszerűbb módon való vezetését érjük el, miután a visszavezető korong, 60 illetve korongok teljesen ki vannak küszöbölve, miután ezek helyébe lépnek a hajtókorongnak a talplánc által üresjárattal körülhurkolt ívrészei. Miután a fordító korongok kiküszöbölésével a visszavezetendő 65 láncszárak nagyobb mérvű görbülését, valamint a láncszárak ismételt felfutását és lefutását is kiküszöböltük, ezáltal könnyű és zajmentes járást kapunk. A különben vízszintesen vagy ferdén futó láncszárak- 70 nak saját súlyuk hatása alatt beálló ütéseit is kiküszöböljük, miután a jelen esetben a visszavezetendő láncszár láncvonal alakjában szabadon áll be, mely láncvonal alakját nagyobb sebességeknél a centri- 75 fugáíis erő sem befolyásolja észlelhetően; ezáltal adva van a lánckörülvezetés számára a legtermészetesebb előfesziiltség is. Miután csakis oly átlógást kell adni, mely a korongon felfekvő láncszár aka- 80 dálvtalan átkereszteződését teszi lehetővé, a láncvisszavezetés számára szükségelt tér is minimális. Miután azonban a jelen esetben a szabadon lógó lánchurkot lefutási helyétől 85 felfutási helyéig három, esetleg még több talpszélességgel kell elforgatni, ezen oélra az egyes lánctagoknak a hurkon belül való nagyobhmérvű viszonylagos elforgására van szükség, amit a legelőnyösebben gömb- 90 csapoknak az egyes tagok között való alkalmazása által teszünk lehetővé. A lánc ezáltal létesített univerzális elífordíthatósága lehetővé tesszi a dobon felfekvő láncszárak helyi elcsúsztatását általában, még 95 pedig a talp szélességével, amennyiben a térben fixen elrendezett félreszorítószervet alkalmazunk, mely a talpláncot arra kényszeríti, hogy korlátolt útdarabon a teljes szélességgel eltolódjék. Ezt a láncnak a tér- 100 ben való univerzális elfordíthatóságával kapcsolatban azáltal tesszük lehetővé, hogy a talplánc oldalfelületeinek a célszerűen görgőnek kiképzendő, félreszorító szervre való felfutására egyébként is létesítjük a 105 pontos járás számára szükséges összes feltételeket. E mellett lényeges szerepet játszik azon körülmény, hogy a talpak hornyába benyomódó, feszített kötél a láncnak a félreszoríLó szerv által eszközölt helyi 110 elhajlását nyúlánk S-alakú görbe alakjában eszközli. Ily módon a talplánc számára mindenesetre a harántirányú elcsúsztatás legegyszerűbb lehetőségét létesítettük. Miután a talplánc az elcsúsztatási helytől! el- 115 tekintve a hajtókorong kerületén egyébként hengeres menetekben fixen fekszik, ezen esetben a talpaknak a hajlókoronggal való