100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez

— 2 ként szokásos módon a kötél kímélésének és a súrlódásnak megnövelése céljából bélléssel lássuk el. Drótfonógépeknél is a kész kötelet több-5 szőrösen körülhurkolt súrlódási diob segélyével szokták felvenni, amikor is a hurok erőszakos oldalirányú elcsúsztatását ékalakú, a térben fixen elrendezett terelő végzi, melyhez a befutó kötélszár támasz-10 kodik. Amint ez minden további nélkül nyilvánvaló, az előbbiekben említett hátrányok elvben itt is azonosan lépnek fel. Ezen hátrányokhoz hozzájárul még a kötél igénybevétele az oldalirányú elterelést esz-15 közlő szerven a félreszorítás alkalmával legyőzendő nyomással való végigfutása folytán. A találmány azon feladat megoldására vonatkozik, hogy egy ilyen súrlódási 20 hajtómű a lia.jtókorongot teljes kerületén vagy ezt is meghaladóan körülhurkoló húzószervvel akként lélesíLessék, liogy ezen húzószervhuroknak ugyanazon középsíkban való állandó megmaradása biztosítva 25 legyen függetlenül attól, hogy váltakozó vagy azonosan megmaradó forgásértelemmel bíró hajtóműről van-e szó és anélkül, hogy ezen hajtóműnél a húzószervnek a koronghoz képest való elcsúsztatása által 30 bármiféle ziavaró jelenség, nevezetesen magán a húzószerveii fellépne. A jelzett célból a hajtókorong kerületén a talpak egy faját alkalmazzuk, melyek a hajtókorong kerülete által érintőleges értelemben min-35 denkor tovavitetnek és sorozatuk által csavaralakúan tekeredő hornyot alkotnak, melv a húzószerv számára ágyazás és ezenkívül távolságtartó szerv, mely a húzószerv egyes meneteinek egymáson való surlódá-40 sát és egymáshoz szorulását kizárja. Emellett ezen kötélágyazás szükség esetén külön béléssel (bőr-, fa- és efféle béléssel) látható el, mely megnövelt súrlódási együtthatót és a húzószerv, nevezetesen a kötél 45 kíméletesebb kezelését biztosítja. Azáltal, hogy ezen talpak a hajtókorong mindegyik forgásánál mindenkor kényszerűen elcsúsznak harántirányban a húzószerv egymáshoz fekvő szárainak távolságával, a térben 50 mintegy fekve maradó húzószervmenesztőhorony állandó megújulását érjük el, még pedig természetesen a hajtókorong forgásirányától függetlenül. ~ Az előbbiekben jelzett elvi gondolatnak 55 a gyakorlat számára különösen jelentőségteljes kivitele abban áll, hogy az említett talpakat láncszerű gyűrűvé foglaljuk öszsze, mely a köiélkorongot legalább a húzószerv körülburkolásnak megfelelő részleten hurkolja körül és mindenkor a koron- 60 gon kívül vezettetik vissza mindenkori lefutási helvéről a mindenkori felfutási helyhez a korongon fekve maradó szárának keresztezésével. Szükség esetén a talpak tovavitele érintőleges értelemben a dob ke- 65 rülete részéről súrlódás helyett itt is fogas kapcsolás útján történhet anélkül, hogy a szükséges harántirányú elcsúszás ezáltal hátrányosan befolyásoltatnék, mely elcsúszás a szerkezeti anyag alkalmas meg- 70 választása, kenés vagy görgök vagy pedig gördülő testek közbeiktatásával meg is könnyíthető. A talpaknak a hornyos felső részét természetesen oly szerkezeti anyagból képezhetjük, mely, mint pl. az ismert 75 alumíniumötvözetek, nagy súrlódási együtthatóval rendelkezik, míg a talpak alsó oldalát oly bevonattal, pl. acélbevonattal látjuk el, melynek súrlódási együtthatója lehetőleg kicsiny. 80 A találmány legegyszerűbb foganalosítási alakja, hogy ezen gyűrűalakú talpsorozalot oly kötélkorongra engedjük felfutni, mely a már előbb említett teknőalakú profillal bír. Ilyen foganalosítási példát mutat a 85 rajz 1. ábrája oldalnézetben, melyhez tartozó homloknézet a 2. ábrán van feltüntetve. A 3. ábra nagyobb léptékben mulatja a kötélkorong tekintetbe jövő részének ke- 90 resztmetszetét, míg a 4. ábrán ugyancsak megnövelt léptékben látható a talplánc sajátos kivitele. Az említett ábrákon azonos értelmű forgásirány számára szánt (10) súrlódási dob 95 a 3. ábrán látható keresztmetszettel bír. Ez a dob egy hengeres részből áll. melyc liez alkalmas görbe, pl. körív szerint hajló második rész csatlakozik. A talplánc egyes (11) talpait a (16) kötél hurkolja körül és 100 ezen talpak a (10) dobra akként futnak fel,, hogy a felfutás mindenkor a görbe oldalán foglal helyet, úgyhogy a befutó kötélszárnak erősebb vagy gyengébb felkuszása folytán bekövetkező visszacsúszás ré- 105 vén a huroknak a hengeres rész felé való állandó visszaszorítása megy végbe. A (11) talplánc tovavitelét a 10 dob hengeres részén kiképezett, fogszerű (14') bütykök eszközlik, melyek a (11) talpak megfelelő 110 (13'i hornyaiba kapaszkodnak. Ezen (14') fogak szélessége korlátozott oly módon, hogy a (11) talplánc (13') hornyai a (14'j fogakkal mindenkor csak addig maradnak kapcsolatban, amíg a

hornyok a dob hen- 115 geres részén fekszenek fel. Ily módon a fokozatosan jobbról balfelé elcsúszó talpaknak a l-t fogakra való zavarmentes! fel-