100390. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő készülék fűzőzsinórokhoz
>S egjelent 1930. évi jul ius hó 3-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100390. SZÁM. — "VT/a. OSZTÁLY. Rögzítő készülék íűzőzsínórokhoz. Kiss Gyula műszerész és Feldmann K. Kálmán kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1929. évi május hó 24-ike. A találmány fűzőzsinórokihoz, pl. cipőfűzőkhöz, női fűzök és melltartók feszítőzsinórjaihoz stb., különösen azonban az elsősorban említett cipőfűzőkhöz való rög-5 zítő készülékre vonatkozik, még pedig a fűzés oly módjának céljaira, melynél egyágú zsinórt használunk a cipőfelsőrész vagy a női fűző vagy melltartó zárólebbentyűinek összetűzésére. Magától órtető-10 dik, hogy ily esetben legalább is a fűzőzsinór alsó végét valamilyen módon rögzítenünk kell, hogy az a fűzőlyukból ki ne csússzék, míg a fűzőzsinór felső szabad végét többek között akként szokás rögzí-15 teni, hogy összehajtogatva pl. a cipőfelsőrész felső vége alá gyűrik és így pusztán a súrlódás révén biztosítják helyzetében. A fűzőzsinór alsó végét a rögzítés céljából eddigelé csomóval, vagy gombbal vagy 20 vastagítással látták el, mely azonban a lábra kellemetlen nyomást gyakorolt. A találmány szerint e hátrányt oly rögzítőkészülék révén küszöböljük ki, mely a zsinór végét befogadó és elcsúszását megaka-25 dályozó csövecskéiből és ennek egyik végén alkalmazott, a fűzőlyuknál nagyobb átmérőjű sík talprészből áll. A csövecske a fűzőzsinór végével együtt a fűzőlyukat kitölti, míg a sík talplemezrész a fűzőlyu-80 kat körülvevő felülethez szorúlva, meggátolja a zsinór, illetve a csövecske kiesú' szását, anélkül, hogy a lábra nyomást gyakorolna, mert a vékony talplemezrész jól odasimul a cipő zárólebbentyűjenek 35 belső felületéhez, sőt aibba részben be is nyomódik. Jobb rögzítés céljából a csövecske belvilágát a zsinór szabványos vastagságánál valamivel kisebbre szabjuk és hogy enneK ellenére a zsinórvéget akadálytalanul ve- 40 zethessük be a csövecskébe, a zsinór végét axiális irányban való bevezetés helyett oldalról kényszerítjük be. Ezen célból a csövecske palástján az alkotóval párhuzamosan vógigmenő, a zsinór vastagsá- 45 gánál valamivel kisebb szélességű oldalrést hagyunk meg, mely a talp csatlakozó részének hasonló, célszerűen sugárirányú résében folytatódik, mely utóbbi a zsinórvég könnyebb bevezetése céljából kitfelé 50 bővül. Az ezen réseken át oldalról bevezetett, illetve bekényszerített zsinórvég, a résben való összelapulás után a csövecske belse jében ismét kitágul és azt a csövecske említett kisebb belvilága folytán szorosan 55 kitölti. Még biztosabb rögzítés céljából a csövecske belső palástfelületén kissé befelé nyúló ós a talp felé irányuló kis fogat vagy nyelvet alkalmazhatunk, mely a zsinór anyagába kapaszkodva a zsinór 60 kicsúszását minden körülmények között meggátolja. A találmány szerinti rögzítőkészülék különösen alkalmas a gumiból készült, magában véve ismeretes fűzőzsinórokhoz, 65 amelyeket tudvalevőleg a cipő fűzése után, a cipő levételekor sem kell töíbbé kibontani, vagyis a cipő a gumizsinór rugalmassága folytán akadálytalanul széttágítható és levehető, rníg a cipő újbóli 70 felhúzásakor a cipő zár ól ebben tyűi a gumizsinór hatása alatt önmaguktól újtól összezárúlnak. Ez esetben a fűzőzsinór szabad végét nem kell többé bizonyos hosszban meghagyni és összehajtogatva a 75 cipőfelsőrész vége alá begyűrni, hanem a
