100363. lajstromszámú szabadalom • Csapos és végzáras borszívó

Megjelent 1930. évi julius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100363. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Csapos és végzáras borszívó. Balaskó Károly nyűg-, máv. főellenőr Nagykőrös. A bejelentés napja 1929. évi febuár hó 21-ike. A találmány tárgya oly borszívó, mely abban különbözik a jelenleg általános használatban levő, csak az alsó és felső csőből ia kettő közötti, öblös részből álló 5 borszívótól, népiesen lopótól, hogy alsó csövének végére, mely használatkor a folyadékba merül, önműködőlég nyíló és záró szelep s öblös részének alsó felére pedig lefolyócsap van alkalmazva. 10 Leírása a következő: A találmány szerinti borszívó, mely a mellékelt rajz 1. ábráján keresztmetszetben van bemutatva, a jelenlegi borszívótól alig különbözik és áll a felső, rövid 15 (A) csőből, mely a felszívásra szolgál, a (B) tartályból, a beszívott folyadék részére és a (C) alsó csőből, mely a felszívandó folyadékba nyúlik be. Az edény (a) fogantyúval bír. 20 A találmány szerint az öblös (B) rész alsó feléből (E) lefolyócső nyúlik ki, melynek végén csapszerkezet van. E csap képét a 2. ábra mutatja, szerkezete ismeretes. A találmány szerint továbbá a (C) cső 25 alsó (D) pontján a 3. ábrán nagyobb léptékben feltüntetett szelep van felerősítve. Ez a szelep (D) fémhengerből áll, melynek ürege tölcséralakú. Ebbe a tölcséres üregbe mozgathatólag, de teljesen légmen-30 tesen zárólag a (b) mag simul, melynek alsó (c) hegye a hengerből kinyúlik. így felszerelve, a borszívó a következőleg működik: Szívás közben a végszelep (b) magja, a 35 szívóerőnél fogva, önműködőlég felemelkedik és a folyadékot a csőbe engedi, a szívás megszűnte után, saját súlyánál fogva, részben a beszívott folyadék nyomása által, eredeti helyére esik vissza és a nyílást elzárja. A szívó tartalma azután 40 a (B) tartályon alkalmazott lefolyóesapon vagy ha úgy akarjuk, a (D) szelepen keresztül bocsátható ki, mely utóbbi esetben a szelep magját felemeljük azáltal, hogy a (c) hegyét a megtöltendő edény (pl. po- 45 hár vagy kancsó stb.) belső falához vagy fenekéhez nyomjuk. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti borszívó, az ismertekkel szemben, először is a higiénia és a jóizlés szempontjából, 50 többoldalú előnnyel bír, elsősorban az elzárásnál s a folyadék kibocsátásánál, a kézujjakat nem kell használni. Az oldalcsap a kisebb borkezelést, fejtést, palackozást könnyíti meg, mert anél- 55 kül, hogy a lopót a hordóból ki kellene húzni, az edényeket a csapon át, tölcsér használata nélkül is megtölthetjük, szükség esetén a csapot legfeljebb gumicsővel hosszabbítjuk meg. Elcsepegés, aróma- 60 veszteség kezelés közben nincs. A megtelt borszívó kisebb távolságra, pincén kívül is, zárt palack gyanánt hordozható, ami nagy pincészetekben pl. borkóstolásnál, mintabemntatásnál válik elő- 65 nyössé stb. Szabadalmi igény: Csapos és végzáras bor- (és egyéb folyadék-) szívó, jellemezve azáltal, hogy tartályára nyitó- és zárócsappal felsze- 70 relt lefolyócső van erősítve, mimellett szívócsövének alsó végére a szívott folyadékot önműködőlég felengedő és azután annak visszafolyását szintén önműködőlég meggátló szelep van felsze- 75 relve. 1 rajzlap melléklettel. P alias nyomda, Budapest. *