100318. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági simítókés

Megjelent 1930. évi .július hó 62-én. 1 ; a MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BIÜÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100318. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Biztonsági simítókés. Sárdy Lajos cipészmester és Harangozó József lakatossegéd Budapest. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 1-je. A bejelentés tárgya biztonsági kés a talp szélének a felső bőr megsértése nélkül való lesimítására. Az eddigi ilyen célú kések ugyanis nagy gyakorlatot és 5 ügyességet igényeltek, mivel ellenkező esetben a talp szélének lesimítása, ill. egyenlőtlenségének leszedése közben a felsőbőr is könnyen megsérült. A rajz [0 1. ábrája az eddigi leszedő-, illetve simítókést távlatilag, használat közben, a 2. ábra a találmány szerinti biztonsági leszedő-, illetve simítókést, ugyancsak távlatilag, használat közben, a [5 3. ábra a 2. ábrához tartozó részletet nagyobb léptékben, a 4. ábra végül a 2. ábraszerinti biztonsági kést szétszedett állapotban tünteti fel. 30 Az eddigi talpszél-leszedő, ill. simítókések, az 1. ábrán látható módon, a (h) nyéllel ellátott (g') hosszúkás szerszámból állottak, melynek szabad (c) vége, a szerszám hosszirányához képest ferde ;5 élben végződött, míg ez élnek felső végén (d) vezetőorr volt, mely a (b) cipőtalp széle fölé nyúlt és a leszedő, ill. simít óművelet közben a (c) élt a (b) talp mentén vezetve és az élnek a talpszélről 50 való lecsúszását és ezáltal a munkában való fennakadást és esetleg evvel kapcsolatban a felsőbőrnek a (c) él által való behasítását megakadályozta. E rendeltetésének azonban a (d) orr csakis gya$5 korlott, ügyes kézben tett eleget, de még így is elég gyakran előfordúlt, hogy a felsőbőrt maga, a védő-szerepre szánt (d) orr sértette meg, nem említve azon gyakori eseteket, midőn a munkás ügyetlensége folytán maga a (c) él a felső- ^ bőrön súlyos sérülést ejtett. Mind e hátrányokat a 2. ábrán látható biztonsági simítókés azáltal küszöböli ki, hogy a (d) vezetőorr végéhez az (e) védőfelületnek felő vége kapcsolódik, míg az 45 (e) védőfelület a (c) vágóéi előtt olykép van elrendezve, hogy a két (c, e) rész együttesen simítógyalúhoz hasonló szerkezetet alkot, mellyel csak meghatározott vékonyságú forgácsot szelhetünk, gg Ezáltal mindkét rendbeli hátrány ki van küszöbölve, nevezetesen sem a (d) orr, sem pedig a (c) él a felsőbőrt meg nem sértheti, amellett pedig a talp szélének simítása sokkal egyenletesebben és biz- 55 tosabban történik, mivel a (c) él a talp szélébe túlmélyen be nem hatolhat és arról csak vékony forgácsot szedhet le. Célszerű, ha a (c) él' folytatását képező (g) szerszámrész az (e) védődarabnak 60 folytatását képező (f) szerszámrésztől külön darabot alkot és azzal pld. az (i) helyen alkalmazott csavarokkal oldhatóan van összeerősítve. A (h) nyél az (f, g) részek egyikéhez kapcsolódik, jelen 65 példánál az (f) részhez, azért, hogy a drágább szerszámaoélból készült (g) rész kisebb méretű legyen. A (g) résznek az (f) résztől való eltávolítása után a (c) él könnyen élesíthető, esetleg az egész (g) 70 rész újjal is helyettesíthető. A forgács vékonyságának szabályozására a (g) rész az (f) részhez képest elállíthatóan is képezhető ki, ami bármely ismert módon elérhető. 75 A bemutatott példaképem, kiviteli