100314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ónnak alkalistannat- vagy alkalistannitlúgokból elektrolitikus úton való kinyerésére
Megjelent 1930. évi . jú lius h ó 42 -én . 1 ; MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100314. SZÁM. — vn/i. OSZTÁLY. Eljárás ónnak alkalistannat vagy alkalistannitlúgokból elektrolytikns úton való kinyerésére. Siemens & Halske A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1929. évi május hó 22-ike. Azok az ismert és a gyakorlatban alkalmazott eljárások, amelyeket ónnak elektrolytikus úton alkalistannat- vagy alkalistannitoldatokból, úgy oldható mint oldha-5 tatlam anódák segélyével való kinyerésére használtak, azzal a hátránnyal járnak, hogy a kathodikusan leválasztott ón szivacsszerű és nagyon porózus, úgythogy azt hengerlés vagy más módon állandóan 10 tömöríteni kell, hogy a kathódáról le ne váljon. Csak az esetben, ha igen alacsony, ca 50 Amp/'m2 áramerősségekkel dolgozunk, lehetséges féligmeddig a tömör és sima kiválasztáshoz jutni, azonban még ez 15 esetben is csak igen vékony rétegekben. Megkísérelték oly elektrolyt alkalmazását is, amely qu antitative csak alkalistannatumot és ezenkívül valamely kolloid adalékát tartalmazza. Ez az elektrolyt ÍO ugyan jó ónkiválasztást ad, azonban nem alkalmazhatunk oldható anódákat, mert az ón úgy kétértékű, mint négyértékű alakban is oldatba megy át és ebben az esetben oxydatio gyakorlatilag nem lehet[5 séges. Beható vizsgálatok azt mutatták, hogy az elősorban említett ismert eljárásnál szivacsos ón kiválásának az oka a túlságos mennyiségű szabad alkáli. P. o. Förs-10 ter „Elektrochemie wássriger Lösungen" cimű mű 3. kiadás 1922., 544. oldalán feíhér pléh cinntelenítésére oly elektrolytot javasol, amely 10% ös&zalkalit (NaCH) tartalmaz (2—2.3% cinn (Sn ) mellett. 5 Az összetétel tehát megfelel 8,65—8.45% szabad natriumhydroxydnak. A találmány alapját nagyszámú kísérletekből nyert az a tapasztalat képezi, hogy szivacsos cinn kiválását elkerülhetjük, ha az elektrolyt szabad alkalitartal- 40 mát befolyásoljuk. Ezáltal a találmány értelmében elérjük, hogy az elektrolyt szabad alkalitartalma, ideértve a hydrolysis útján szabaddá váló alkalitartalmat, 1.5% alatt marad és az ón úgy vékony, nagy- 45 fényű és erősen tapadó, mint nagysűrűségű bevonat alakjában, valamint vastag fómezüst külsejű, szilárd lemezek alakjában, szivacsos struktúra nélkül válik ki. Emellett dolgozhatunk úgy oldható, mint 50 oldhatatlan anódákkal. Az ilyen elektrolyt minden 0.05%-tói kezdődőleg növekvő ónkoncentráció mellett, valamint 50 Amp/m2 től 1600 Amp/m2 áramerősség mellett minden tekintetben kifogástalanul dolgozik. 55 Célszerű, lia emellett a szabad alkalitartalmat oly mértékben csökkentjük, amenynyire ez egyáltalában lehetséges. Ha az alkalitartalom csak 1.5%-nál is nagyobb úgy már homályos, piszkosszürke és szi- 60 vacs-képzósre hajló ón válik ki. Ha 7%-os és ennél nagyobb ónkoncentrációval bíró ónlúgokat alkamazunk, úgy az ilyen elektrolytot 1.5% alkalitartalomra nem tudjuk beállítani. Azonban ugyan- 65 csak a találmány értelmében ily nagyobb koncentrációjú ónlúgokból azáltal kapunk kifogástalan ónkiválasztást, hogy az óntartalomnak a szabad alkalitartalomho? való viszonyát, ideértve a hydrolysis útján 70 szabaddá való alkalitartalmat is, 5:1 viszonyra állítjuk be. Tehát ha p. o. oly ónlúgokkal dolgozunk, amely 10% ónt tartalmaz, úgy ebben a szabad alkalitartalmat 2%-ra kell beállítani. Az 5:1 viszony felső 75
