100289. lajstromszámú szabadalom • Akusztikai jelzőkészülék

Megjelent 1930. évi junius hó í6-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100389. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Akusztikai jelzőkészülék. Kydbergr Helge Sven Albert mérnök Malmö. A bejelentés napja 1928. évi december hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi február hó 27-ike. A találmány oly akusztikai jelzőkészülékre vonatkozik, melynél a hang keltése ismert módon rezgésekre késztetett hanglemez (membrán stb.) révén történik. 5 A találmány szerint szerkesztett jelzőkészülék lehetővé teszi, hogy igen nagy hangerősségű magas hangokat érjünk el. A mellékelt rajzon a találmány példaképpeni megoldási alakja van leltün-10 tetve. Az 1. ábra a találmánynak ú. n. «tyfon»-ra vagyis oly hangjelzőkészülékre való alkalmazását tünteti fel, melynél a membránra ható, a hangot keltő nyomóközeget ívcső 15 vezeti a membrán közepére. A 2. ábra a rezgések egyik alakját szemléltető vázlat. (A) a tifon tokja, (B) a tokot elzáró és az utóbbin a csavarmenetes (C) gyűrű 20 segélyével megerősített hangmembrán, mely a nyomóközeget bevezető (E) cső (el) pereméhez némi előfeszültséggel szorul, (D) pedig a hangtölcsér. A hangtölcsér legszűkebb részén a találmány sze-25 rint köröskörül (F) lyukak vannak alkalmazva. E lyukak tetszőleges alakúak lehetnek és helyettük körülmenő gyűrűalakú rés is alkalmazható, amikor is a tölcsér esetleg a rést áthidaló kengyelek cso-30 portja segélyével köthető össze a tokkal. A leírt készülék működési módja a következő: Ha az (F) lyukakat egyelőre nem létezőknek vagy zártaknak képzeljük, úgy a 35 leírt készülék szabványos tyfont alkot, mely ráfuvatott nyomólevegő hatása alatt a maga ismeretes szonórikus, mély alaphangját küldi ki. Ekkor a rezgések képe akként alakul, amint az a 2. ábrán van kisebb léptékben feltüntetve vagyis az 40 egész készülék üregében negyedhullám alakul ki, mely a (B) membrántól a hangtölcsér végéig terjed és melynek további lefolyása a 2. ábrából látható. Ha ezzel szemben feltesszük, hogy az 45 említett helyen (F) lyukak vannak, illetve hatékonyak, akkor az 1. ábrán feltüntetett rezgési állapot következik be, vagyis a lyukak helyén, valamint (b2)-nél és a tölcsér végén (b3)-nál, egy-egy maximális 50 amplitúdónak megfelelő rész, (kl, k2, k3)nál pedig rezgési csomópontok képződnek. Ekkor a negyedhullám a membrántól csak az (F) lyukakig terjed. Igy tehát aszerint, amint a készülék az (F) lyukak- 55 kai vagy ezek nélkül működik, egy negyedhullámhossz a lyukaknak a membrántól való távolságával vagy az egész készülék hosszával egyenlő. Ehhez képest a készülék lyukak nélkül a tyfon mély alaphang- 60 ját, lyukakkal pedig többszörösen magasabb hangot kelt. Az utóbbi esetben, mint már jeleztük a magas hangot többé nem az egész készülék, a tölcsért beleértve, kelti, hanem az 65 már csak az (A) tokon belül létesül. Azonban a magas hangot keltő, immár csak a (B) membránból és egyedül az (A) tokból álló hangfejlesztő többé nem felel meg a menzura törvényének, mely 70 szerint a hangfejlesztő hosszának és bőségének egymással bizonyos meghatározott viszonyban kell állaniok. Ekként tehát e hangfejlesztővel, ha azt egyedül vagyis a magában véve már hozzá nem tartozó töl- 75 csér nélkül használnók, nem lehetne gyakorlatilag használható hangjelet kelteni. Csakis azáltal, hogy a tölcsér immár egy