100288. lajstromszámú szabadalom • Önműködően elalvó égi szivarka vagy szivar

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 100288. SZÁM. — X/c. OSZTÁLY. Önműködően elalvó égő szivarka vagy szivar. Povazsán József elektrotechnikus és Zoltán Ferenc oki. mérnök Oradea mare. A bejelentés napja 1929. évi december hó 6-ika. Az elszívott szivarkák és szivarok végeit a legtöbb esetben tudvalevőleg el nem oltott vagy csak hiányosan eloltott állapotban szokták eldobni vagy hamutartóba ej-5 te,ni, miért is az eldobott szivarka vagy szivar rendszerint tovább ég. Ez tűzveszély okozója lehet, de legalább is kellemetlen és egészségleien, köhögésre ingerlő füstöt terjeszt. Különösen áll ez a szopókás szivar-10 kákra, melyeknél a szivarka eloltásának elmulasztása folytán maga a szopóka is tüzet fog, ami az ismeretes kellemetlenségekkel jár. A találmány szerint mindezen hátrá-15 nyokat azzal küszöböljük ki, hogy a szivarka vagy szivar végének önműködő és biztos elalvásáról gondoskodunk. Ezt mindenekelőtt azzal érjük el, hogy a szivarka vagy szivar, a szívás befejezésének meg-20 felelő övében legalább egy közbenső keresztmetszetét kitöltő tűzá;lló vagy tűzoltó anyagot tartalmaz. Ezt célszerűen akként foganatosíthatjuk, hogy az injekciós fecskendőkhöz hasonló kis fecskendőt bármely, 25 magában véve ismeretes tűzálló vagy tűzoltó anyag oldatával töltünk meg és ennek tűszerű csövecskéjét a kész szivar vagy szivarka szívóvége felől a dohányba szúrjuk, még pedig nagyjában a kívánt, vagyis 30 a szívás befejezésének megfelelő dohánykeresztmetszetig, Ily módon az utóbbiba kevés tűzálló vagy tűzoltó anyagot bncsájtunk, lehetőleg akként, hogy ez az anyag a dohány-keresztmelszet egész te-35 rülete mentén szétterjedjen. Ily tűzálló vagy tűzoltó impregnáló anyagok, mint amilyenek pl. az aluminiumszulfátot, továbbá nátriumfoszfátot és wolframátot tartalmazó keverékek, nagy számban ismeretesek és a találmány azok sorából csak 40 azon anyagok kiválasztására szorítkozik, melyek nem fejlesztenek kellemetlen melléktermékeket. Az említett impregnálás úgy szivaroknál, mint tetszőleges szivarkáknál, tehát 45 szopókanélküli szivarkáknál is előnyösen alkalmazható. Szopókás szivarkáknál a jellemzett feltételnek, hogy t. i. a szivarka, a szívás befejezésének megfelelő övében, legalább egy közbenső keresztmetszetet ki- 50 töltő tűzálló vagy tűzoltó anyagot tartalmázzon, oly módon is eleget tehetünk, hogy a szopóka belsejébe teljes egészében tűzálló anyagból, pl. aszbesztvattából álló, vagy befelé eső végén tűzálló vagy tűz- 55 oltó anyaggal impregnált dugóbetétet, pl. belső végén impregnált közönséges vattát helyezünk. Az ily betét egyúttal nikotinfogóként is szerepel. A találmány általában véve bármely ismeretes nikotinfogóra 60 is alkalmazható oly módon, hogy annak belső végét tűzálló vagy tűzoltó anyaggal impregnáljuk. Midőn a szivart vagy szivarkát elszívják, a dohány izzása önmagától megszűnik, 65 minthogy a tűzálló anyag tovább nem éghet, ha pedig tűzoltó anyagot használunk, ez — mihelyt az izzó dohány hozzá ér — egyenesen elfojtja az izzást, még pedig nyomban és teljes mértékben. 70 Szivarkák esetén a találmány szerint még továbbmenő biztonságot érünk el, ha a szivarkát külső részében, is impregnáljuk tűzálló vagy tűzoltó anyaggal. Igy pl. szopókanélküli szivarkáknál a hüvely- 75 papírt, szívóvége előtti részén, gyűrűalakú