100260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fermentálható cukor előállítására

Megjelent 193Q. évi június hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI IBfi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100260. SZÁM. — IV/d. OSZTÁLY. Eljárás fermentálható cukor előállítására. Société des Brevets Étrangers Lefranc et Cie R.-T. Páris, mint a Le Ketol párisi cég" jog-utódja, melynek jog-elődei Desparmet Edouard nanterrei, WormserRogrer és Haudiquet Raoul ris orang-isi lakosok voltak. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 18-ika. Franciaországi elsőbbsége 1928. évi julius hó 13-ika. Ismeretes a cellulózának és bizonyos arányban cellulózát tartalmazó termékeknek az a sajátsága, hogy némely anyiagniak, nevezetesen savaknak hatása alatt 5 hidrölizálódnak, hogy fermentálható termékeikké alakuljanak át, amelyek leginkább a cukrok osztályába tartoznak. Az ipari gyakorlatban fontos, hogy ha cellulózát tartalmazó anyagoknak ezt a sa-10 játság át hasznosítani akarjuk, akkor olcsó nyers anyagot válasszunk. Ebböll a szempontból legfontosabb nyersanyagok a fa és hulladékai (forgács, fűrészpor stb.). A cellulózatartalmú anyagoknak cukorrá 15 változtatása mindazonáltal eddigelé kevésbbé volt ismeretes és az alkalmazott éljárási műveletek eredményei is bizonytalanok voltak. Így volt lehetséges az, hogy egyes szerzők a cellulózatartalmú anyagok 20 és a hidrolizáló anyagok egymással való érintkezési idejéül 15—90 percet javasolnak 6—8 kg nyomás mellett és hidrolizáló szer gyanánt igen különböző anyagokat ajánlanak; az elért- hozadékok, amelyek 25 eljárások: és szerzők szerint igen különbözők, 15 és 25% között váltakoznak. Ennek a találmánynak a tárgya javított eljárás fermentálható cukroknak cellulóza tartalmú és keményítőlisztszerű anya-30 gok hidrolizálása révén való előállítására. Ez az eljárás feniti feltalálók megállapításainak ipari alkalmazását foglalja magában, akik kiderítették, hogy a fermentálható amyagokból nyerhető hozadék össze-35 tett függvénye az időnek, a nyomásnak, amely alatt dolgozunk és a hidrolizáló anyagok koncentrációjának, ahol is az eredmények annál jobbak, mennél nagyobb a nyomás, amely utóbbit csak egész pontosain megszabott ideig fejtünk ki. 40 Bejelenitők azt találták, hogy: a) a hidrolizáló oldatok kezdetben a poliszacoharidok egy fajtájára hatnak (amelyeket ezután „a-polisztaccharidok" elnevezés alatt fogunk említeni), amelyek a 45 hidroilizálás ketté osztása révén korlátozott mennyiségű cukrot adnak, az így kapott cukor a hidrolizálási művelet meghosszabbítása révén elbomlik; b) a hidrolizáló oldatok azután a po- 50 lisziacekarodik egy másik (a továbbiakban „b-poliiszaccharidok" néven említendő) fajtájária hatnak, amelyek az a-poliszaccharidok hidrölizásának megfelelő hőmérsékílelthez és nyomáshoz képest na- 55 gyobb hőmérsékletiéi és nyomás alatt oszthatók ketté. A találmány tárgyát képező eljárás lényegében véve a következőkben áll: Elsősorban is abban, hogy két szakasz- 60 ban végezzük el a cellulózatartalmú anyagok vagy más hasonló anyagoknak tarltalmazó termékeknek cukorrá változtatását; másodsorban abban, hogy nemcsak cellulózát, hanem olyan termékeket is fel- 65 használunk, amelyek azt tiszta állapotban tartalmazzák, amilyenek a fűrészpor, vagy más iparágak cellulózamaradékai, így a cukorgyártásé (cékla héja, cukornád. kisajtolt szára, cuíkorjávor stb.) vagy 70 még olyan anyagokat is, mint a szentjánoskenyér, Vagy hasonló termékek;