100257. lajstromszámú szabadalom • Vízöblítő készülék

Megjelent 1930 . évi junius hó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100257. SZÁM. — XXI/a OSZTÁLY. Vízöblítő készülék. Kovács György bádog-os, szerelő Dunakeszi. A bejelentés napja 1929. évi december hó 10-ike. A találmány vízöblítőkészülék, mely­nek előnye abban áll, hogy az üzemzava­rok leggyakoribb okozója, a szívószelep elmarad, továbbá, hogy egyszerű szerke 5 zetű és megbízható működésű. A csatolt rajzon a találmány tárgyának példaképpen felvett kiviteli alakja, függé lyes metszetben van feltüntetve. Az (a) víztartály felső részéhez a (b, e) 10 karokkal bíró szögemelő van (d) csap se gélyével csuklósan erősítve. A (b) kar vé gére van a liúzólánc kötve, a (c) kar vége pedig az (f) görgőt hordja, mely a nagy­felületű (g) úszótestre támaszkodik. A (g) 15 úszó a (h) házban levő vízbeeresztőszelep­pel, az (m) csap körül elforduló (n) kar segélyével van összekötve. A (g) úszót az (o) csavarkengyel erősíti az (n) karra. A vízbeeresztőszelep és az úszó közti össze-20 köttetés olyan, hogy az úszó süllyedése esetén, a vízbeeresztőszelep felnyílik. Az (í) szívócső felső vége nyitott és a tartály­ban levő víz sziinén túlnyúlik. Az (i) szívócsövet, az alsó végén nyitott és na 25 gyobb átmérőjű (j) henger veszi körül. Ennek a hengernek fedele magasabban fekszik az (i) szívócső felső szélénél és a henger felső részébe a (k) cső torkol, mely lenyúlik az (a) tartály alsó részébe. A (j) 80 henger külső oldalából (1) csap áll ki, mely annak jelzésére szolgál, hogy milyen magasra szabad a víz színének az (a) tar­tályban emelkedni. A szükséges vízmagasságot, amit az (1) 85 csap jelez, a (g) úszónak az (n) karon való fel-letologatásával állítjuk be. Aszerint, hogy milyen magasságban rögzítettük az úszót, a vízbeeresztő szelep előbb, vagy ké­sőbb zárul és így kevesebb, vagy több vi­zet bocsájt az (a) tartályba. Ha most a 40 húzólánc segélyével a (b) emelőkart meg­rántjuk, a kar elfordul a (d) csap körül, a (c) kar pedig a (g) úszót lefelényomja az (a) tartályban. Az úszó lenyomása általa tartályban levő víz felszíne emelkedik, 15 úgyhogy túlemelkedik az (i) szívócső felső szélén és a víz beomlik a szívócsőbe. A ki­ömlő víz szívóhatása magával ragadja a (j) henger vizét is, miáltal ia (tartály, a szí­v ócsövön át kiürül. Midőn a víz színe a (k) 50 cső alsó vége alá süllyedt, a (k) csövön át levegő szívódik az (i) csőbe, ami a víz szí­vását lassítja. A víz szívása megszűnik akkor, ha a víz színe a (j) henger alsó széléig süllyedt. A vízszínnel együtt süly- 55 lyedő (g) úszó, ismert módon, megnyitja a vízbeeresztőszelepet, miáltal az (a) tar­tály ismét megtelik vízzel. Szabadalmi igények: 1. Vízöblítőkészülék, azzal jellemezve, 60 hogy a húzólánccal működtetett emelő­kar, egy, a víztartályban elhelyezett, nagy felületű úszótestre támaszkodó karnyúlvánnyal van ellátva, továbbá, hogy az úszótest, fel-lemozgatható és 65 csavaroskengyel segélyével rögzíthető módon van a vízbeeresztőszelepet mű­ködtető karra erősítve. 2. Az 1. igényben védett vízöblítőkészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 70 a szívócsövet körülvevő, alsó végén nyitott henger felső terébe egy a víz­tartály alsó részébe lenyúló cső torkol, a henger külső oldalából pedig, a szük­séges vízszínt magasságát jelző csap áll ki. 75 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda. Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents