100134. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás síneknek sínalátétlemezekkel vagy vasaljakkal való összekapcsolására

^'egjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI M^mW SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100134. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Szerkezet és eljárás síneknek sínalátétlemezekkel vagy vasaljakkal való összekapcsolására. Csepreghy Henrik oki. mérnök Miskolc. Á bejelentés napja 1929. évi február hó 6-ika. Vasúti síneknek sülalátétlemezeken vagy (közvetlenül vasaljakon való megerősítéséihez eddig, általában, rendszerint csavarokat alkalmaztak. 5 Arra törekedve, hogy a sín és az alátétlemez, illetve a vasalj között az eddiginél sokkalta szilárdabb, maradandóbb és amellett jutányosabban előállítható kapcsolatot létesítsek, olyan megoldást talál-10 tam, amelynél a sín, csavarok és egyéb segédeszközök alkalmazása nélkül, közvetlenül legyen megerősíthető. Azt találtam, hogy a lehető legegyszerűbb módon ezt úgy érhetjük el, ha az 15 alátétlemezt felső felületén oly kiugró nyúlványokkal látjuk el, amelyeknek egymástól való távolsága, hideg állapotban, a tőben valamivel kisebb a sínta'Ip szélességénél; még pedig fcb. a vas sötétvörös 20 izzásának, azaz a 4—500°-nak megfelelő hőtágulás mértékével legyen kisebb s így a síntalp, az alátétlemez vagy sínalj megfelelő felmelegítése után, pontosan a kiugró nyúlványok közé illeszkedik, lehűlés 25 után pedig, a bekövetkező összehúzódás folytéin igen nagy erővel összeszoríttatik. A mellékelt rajzon példaképen harántmetszetben és felülnézetben ezen sínmegerősítésnek egy oly megoldását mutatom 80 be, amelynél a kiugró nyúlványok a sínalátétlemezen harántirányú bordák alakjában vannak kiképezve, amelyeik felső szélei, a síntalp behelyezése után, ennek széleire hajtatnak. 35 Eszerint az (a) sín talprésze a (b) alátétlemez két (d) bordája között foglal helyeit, az alátétlemez pedig a (c) talpfán (f) tire-fond csavarokkal van rögzítve. Vasaljaik alkalmazása esetén ezekre a csavarokra sincsen szükség, hanem az 40 alátétlemezt vagy a vasaljra heggesztjük, vagy pedig a (d) bordákat vagy hasonló megerősítő eszközöket ez utóbbin magán rendezzük el. Az alátétlemezből vagy vasaljból kiugró 45 részek vagy nyúlványok ugyanis többféle alakkal bírhatnak; így pl. ha azokat belső felületükön kissé homorúan, vagyis horogszerűen képezzük ki, akkor a széleket, nem is kell utólagosan a síntalpra hajtani. 50 Az alátétlemeznek a két borda közötti része, a sínnek szokásos megdöntése céljából, célszerűen lejtős felülettel képezendő ki, míg annak a bordákon kívül fekvő szélein, a talpfákhoz való megerősítésre szol- 55 gáló csavarok felvételére (g) lyukak vannak. Minthogy az alátétlemez a sínre ható terhelés és igénybevétel szerint méretezendő, az (f) csatvarok függélyes igénybevételét is módunkban áll ezeknek a sín- 60 talptól távolabbra való kihelyezésével mindenkor kellően megszabni; a kihelyezéssel ugyanis, a síntalp szélein ható függélyes erők ellensúlyozására, a csavarok helyén kifejtendő nyomaték szükségszer 65 rint, tetszőlegesein növelhető, amit az eddigi, sínleerősítő csavarokkal, amelyek közvetlenül a síntalp szélei mellett voltak elrendezve, elérni nem lehetett. A találmány szerinti elrendezés, az ed- 70 digi sínimegerősítésekkel szemben, lényeges előnyöket nyújt. Az oldható szerkezeti alkatrészek teljes hiánya folytán a sín és alátétlemez, ill. vasalj között sokkalta biztosabb és szilárdabb kapcsolatot nye- 75 rünk, amely minthogy a sínszál hossz-