100102. lajstromszámú szabadalom • Bádogplomba

Megjelent 1930. évi .hinius lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI JHHBE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100103. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Bádogplomba. Müller Manó Vilmos vésnök Neuenbürg-. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 1-je. A találmány oly bádogplombákria vonatkozik, melyek hurok módjára összehajlítandó lemezszalagból vagy pántból állanak, ahol is a pánt egyik vége nyitott-5- végű tarsolyt hord, amelybe a pánt másik végén lévő kampót a pánt hurokszerű visszahajlítása révén betoljuk, mire a pánt ikét egymásba tolt végét, az utóbbiakat körülvevő és fogvatartó tok révén 10 rögzítjük. A találmány célja az ily fajta bádogplombáknál biztosan meggátolni, hogy a plombát külsőleg észrevehető sérülés nélkül lehessen kinyitni. Ezt a célt, a talál-15 mány szerint, egyrészt a pánt egyik végén lévő kampónak, másrészt pedig az említett, rögzítőtoknak sajátos kiképzésével érjük el. Ehhez képest a találmány, lényege mindenekelőtt abban van, hogy 20 pántnak kampós végét, sajtolás révén, U-alakú keresztmetszetű, a pántnál keskenyebb, merített nyéllé alakítjuk és ennek végén lebbentyűkből álló, nyílfejhez hasonló kámpót sajtolunk ki, mely leb-25 bentyűket az U-keresztmetszetű csatorna szélei, mint hajtogatási élek körül lehajlítjuk és e hajtogatási élek egy része mentén a visszahajlítandó pántvégnek az említett tarsolyba való tolási irá-80 nyával ellenkező irányban behasítjuk, ami lehetővé teszi azt, hogy a tarsolyba tolt, illetve annak hosszában keresztül tolt kampó igen hatásosan kapaszkodjék <a tarsoly végnyílásának szélébe. 85 A találmány szerint továbbá a bádogplombának a pántvéget befogadó tokot hordó végén ólomszegecs van megerősítve, mely egy íebbentyűnél fogva a tokfödélen vagy süvegen fekszik, úgyhogy bizonyos jeleknek, pl. a keltezésnek be- 40 sajtolásakor a süveg a szegeccsel együtt lenyomódik és ezzel a süveg belsejében lévő, a kampókkal ellátott nyél mozdulatlanul rögzíttetiik. A csatolt, rajzok a találmány szerinti bádogplombának pél- 45 daképpeni megoldási alakját tüntetik fel. Az I., 2., 3. és 4. ábrák az állandóan a plombatokba zárt hurokpántvégnek oldal-és felülnézetét és két keresztmetszetét mu- 50 tatják. Az 5., 6. és 7. ábrák a szabad hurokpántvéget a csatornán kívül fekvő lebbentyűkkel mutatják. A 8., 9. és 10. ábrákon a plombafödél hossz- 55' metszetben, felül- és végnézetben látható. A II., 12. és 13. ábrák a tok alsó részét hosszmetszetben, felül- és végnézetben tüntetik fel. A 60 14. és 15. ábrák a zárt plombát, még le nem nyomott tokfedéllel, felülnézetben és hosszmetszetben mutatják. A 16. és 17. ábrákon a zárt plomba lenyon^yott tokfedéllel, felülnézetben és hossz- 65 metszetben látható. A bádogplomba baloldali része az 1. és 2. ábrán, jobboldali része pedig az 5. és 6. ábrán látható. Eszerint a bádogplomba oly (a) fémszalagból vagy 70 pántból áll, mely egyik végén az (e) iar-solyt, másik végén pedig a (d) kampót hordja, mely a pánt visszahajlítása révén, hosszirányban, az (e) tarsolyon tolandó át, mely e célból mindkét homlok- 75 végén nyitott. A pánt jobboldali végét a keskenyebb és U-keresztmetszetű, merevített (b) nyéllé sajtoljuk ki (6. és 7.