100100. lajstromszámú szabadalom • Készülék a horgászati bevágás alkalmával a pedző által keltett fékezőhatás megszüntetésére

Megjelent 1930. évi jnnius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jKRHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100100. SZÁM. — XY/d. OSZTÁLY. Készülék a horgászati bevágás alkalmával a pedző által keltett fékezőhatás megszüntetésére. Kaifes János kir. ügyészségi irodaigazgató Budapest. A bejelentés napja 1929. évi március hó 26-ika. A horgászs'zerszámnak fontos alkatrésze a pedző. Az nem egyéb, mint a horogzsinegre csusztathatólag erősített könnyű, tehát a vízben úszó, többnyire fa- vagy para-5 íadarabka, amelynek segítségével a horgász horogjának a vízbe merülését szabályozzza. A pedző vízben való billenőseivel azt is eláruja, ha a hal a horgon levő csalételt kapkodja, esetleg bekapja. Az utóbbi 10 esetnél a pedző a víz alá merül, mire a horgász a horgászbotot megrántja, vagyis „bevág" avégből, hogy a horog a hal szájába behatoljon. A pedzőt rendesen oly módon rögzítik a 15 zsinegre, hogy utóbbi a pedző alsó végén levő karikán keresztülhúzva, a felső végén egy gumi vagy más anyagból készült karikával a pedzőhöz lesz szorítva. A pedzőnek ezen megerősítési módja csak oly 20 esetben ajánlható, ha a pedző a horgászbotnak felső végével egy merőleges vonalba esik, vagyis, ha a távolság a horgász és a vízben levő pedző között a horgászbot hosszúságával körülbelül egyezik. Ha már 25 nagyobb távolságra, mint a horgászbot hosszúsága, horgászunk, a pedző felső vége a zsineg által túlságosan meg van terhelve és ami a legnagyobb hátrány, a pedző a bevágást fékezi, mert a bevágás hatása elő-30 szőr a pedző felső végét éri és csak azután a pedzőn aluli zsineget, illetve a horgot. Ezáltal nagyon gyakran előfordul az az eset, hogy a bevágás hatása elkésve nyilvánul a horogra s így a legszebb halak, 35 óvatosságuk folytán elvesznek. Kellemetlen az az eset is, ha a pedzőt más pedzővel akarjuk kicserélni, mert ilyenkor a „patonyt" (egy 40 cm hosszú, a horogzsinegnél vékonyabb zsinór, melynek egyik végére a horog van erősítve, a 40 másik vége pedig füllel, a horogzsinegre való kapcsolás végett, el van látva) a zsinegről le kell szerelni. Ezen hátrányokat úgy igyekeztek részben kiküszöbölni, hogy a pedzőt csak az 45 alsó végével erősítették a zsinegre. Ez többféle módon történik és pedig úgy, hogy a pedző alsó karikájába a zsineg 2—3-szor íesz befűzve, vagy hurokkal a zsineghez lesz rögzítve. Ha a befűzés általi megerő- 50 sítésnél a pedzőt lejjebb vagy feljebb akarjuk a zsinegen tolni, a nedves zsineg nehezen vagy egyáltalán nem csúszik s így a pedző karikájában, a befűzés által keletkezett zsineggyűrűket meg kell lazítani; 55 ha pedig hurokkal erősítjük meg a pedző alsó végét, a hurkot is nehezen sikerül k -bogozni. Mind a két esetben nem csak időveszteség áll elő, hanem a zsineg is rongálódik. 60 A fenti hátrányok (pedző fékezőhatása, zsinegrongálása, pedző nehéz és hosszadalmasan tartó fel- vagy letolása, illetve kicserélése) kiküszöbölésére a mellékelt rajzon vázolt készülék szolgál. A készülék 65 természetes nagysága csak 5—10 mm. A mellékelt rajzon levő ábrák a készülék, illetve annak alkatrészeinek távlati képét tüntetik fel. A készülék két alkatrészből áll (1., 2. ábra). 70 1. ábra. (a) lúdtoll (esetleg más anyag) gyűrű, melynek egyik nyílásához a (c) drótkarika van rögzítve. 2. ábra. (b) fa vagy más anyagból készült és az (a) gyűrűbe szorosan benyom- 75 ható dugó, melynek alsó végére a (d) drótpirális van rögzítve.