100100. lajstromszámú szabadalom • Készülék a horgászati bevágás alkalmával a pedző által keltett fékezőhatás megszüntetésére

Megjelent 1930. évi jnnius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jKRHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100100. SZÁM. — XY/d. OSZTÁLY. Készülék a horgászati bevágás alkalmával a pedző által keltett fékezőhatás megszüntetésére. Kaifes János kir. ügyészségi irodaigazgató Budapest. A bejelentés napja 1929. évi március hó 26-ika. A horgászs'zerszámnak fontos alkatrésze a pedző. Az nem egyéb, mint a horogzsi­negre csusztathatólag erősített könnyű, te­hát a vízben úszó, többnyire fa- vagy para-5 íadarabka, amelynek segítségével a hor­gász horogjának a vízbe merülését szabá­lyozzza. A pedző vízben való billenőseivel azt is eláruja, ha a hal a horgon levő csal­ételt kapkodja, esetleg bekapja. Az utóbbi 10 esetnél a pedző a víz alá merül, mire a hor­gász a horgászbotot megrántja, vagyis „be­vág" avégből, hogy a horog a hal szájába behatoljon. A pedzőt rendesen oly módon rögzítik a 15 zsinegre, hogy utóbbi a pedző alsó végén levő karikán keresztülhúzva, a felső vé­gén egy gumi vagy más anyagból készült karikával a pedzőhöz lesz szorítva. A ped­zőnek ezen megerősítési módja csak oly 20 esetben ajánlható, ha a pedző a horgász­botnak felső végével egy merőleges vo­nalba esik, vagyis, ha a távolság a horgász és a vízben levő pedző között a horgászbot hosszúságával körülbelül egyezik. Ha már 25 nagyobb távolságra, mint a horgászbot hosszúsága, horgászunk, a pedző felső vége a zsineg által túlságosan meg van terhelve és ami a legnagyobb hátrány, a pedző a bevágást fékezi, mert a bevágás hatása elő-30 szőr a pedző felső végét éri és csak azután a pedzőn aluli zsineget, illetve a horgot. Ezáltal nagyon gyakran előfordul az az eset, hogy a bevágás hatása elkésve nyil­vánul a horogra s így a legszebb halak, 35 óvatosságuk folytán elvesznek. Kellemetlen az az eset is, ha a pedzőt más pedzővel akarjuk kicserélni, mert ilyenkor a „patonyt" (egy 40 cm hosszú, a horogzsinegnél vékonyabb zsinór, mely­nek egyik végére a horog van erősítve, a 40 másik vége pedig füllel, a horogzsinegre való kapcsolás végett, el van látva) a zsi­negről le kell szerelni. Ezen hátrányokat úgy igyekeztek rész­ben kiküszöbölni, hogy a pedzőt csak az 45 alsó végével erősítették a zsinegre. Ez többféle módon történik és pedig úgy, hogy a pedző alsó karikájába a zsineg 2—3-szor íesz befűzve, vagy hurokkal a zsineghez lesz rögzítve. Ha a befűzés általi megerő- 50 sítésnél a pedzőt lejjebb vagy feljebb akar­juk a zsinegen tolni, a nedves zsineg ne­hezen vagy egyáltalán nem csúszik s így a pedző karikájában, a befűzés által kelet­kezett zsineggyűrűket meg kell lazítani; 55 ha pedig hurokkal erősítjük meg a pedző alsó végét, a hurkot is nehezen sikerül k -bogozni. Mind a két esetben nem csak idő­veszteség áll elő, hanem a zsineg is ron­gálódik. 60 A fenti hátrányok (pedző fékezőhatása, zsinegrongálása, pedző nehéz és hosszadal­masan tartó fel- vagy letolása, illetve ki­cserélése) kiküszöbölésére a mellékelt raj­zon vázolt készülék szolgál. A készülék 65 természetes nagysága csak 5—10 mm. A mellékelt rajzon levő ábrák a készü­lék, illetve annak alkatrészeinek távlati képét tüntetik fel. A készülék két alkat­részből áll (1., 2. ábra). 70 1. ábra. (a) lúdtoll (esetleg más anyag) gyűrű, melynek egyik nyílásához a (c) drótkarika van rögzítve. 2. ábra. (b) fa vagy más anyagból ké­szült és az (a) gyűrűbe szorosan benyom- 75 ható dugó, melynek alsó végére a (d) drót­pirális van rögzítve.

Next

/
Thumbnails
Contents