100084. lajstromszámú szabadalom • Vasúti keresztaljzat
Megjelent 1930. évi junius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100084. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Vasúti keresztaljzat. I)r. Bayrhammer Vilmos ügyvéd Ellwangen (Németország-). A bejelentés napja 1929. évi március hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi március hó 22-ike. Ismeretesek a fából és betonból, való vasíti sínek számára szolgáló keresztaljzatokj melyeknél a fabetétek, a sínek felfekvési helyein, betontartókban fekszenek. Ez 5 ismert szerkezeteknél a fabetétek harántirányban, a vágány egész szélességét áthidalják és az egyik sínszál mozgásait átviszik a másikra, habár az átvitel mértéke, a közönséges keresztaljakhoz képest, csök-10 kentve van. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a betontartók már 70 cm hossz esetében törnek, A találmány célja első sorban e hátrányok elkerülése. A találmány további célja 15 az egyes részek között oly összeköttetés létesítése, mely lehetőleg biztos, rugalmas, a járműveket és a síneket lehetőség sze-i rint kíméli, továbbá egyszerű, könnyen létesíthető és újra oldható. A találmány, 20 ezeken kívül, a sínek magassági helyzetének fáradság nélküli szabályozását is lehetővé teszi anélkül, hogy tömőcsákányt kellene alkalmazni, mely az ágyazásra szolgáló anyagot tönkre teszi, 25 Erre a célra a betonból és fából való, vasúti aljzatoknál a betontartókat két-két betontömbből készítjük, melyek egymástól megfelelő távolságban vannak elrendezve, faléc által hidaltatnak át és a faléccel, 30 valamint a sínek alátétlemezével oldhatóan vannak kapcsolva. A sínek alátétlemezének azon bordái, melyek között a sín fekszik, annyira magasítva vannak és a sín fogvatartására szolgáló, a bordák kivágásaiban 35 ágyazott, feszítő kengyelek, kifelé, annyira meg vannak hosszabbítva, hogy a pálya magasságkülönbségeinek kiegyenlítésére a sín alá helyezendő alátétlemezek vagy alátétdeszkácskák, valamint maga a sín is, minden magassági helyzetben, a bordák 40 útján, oldalt rögzíttetnek, A mellékelt rajz a találmány értelmében kiképezett aljzatnak példaképpeni, foganatosítási alakját az 1. ábrán keresztmetszetben és a 45 2. ábrán alaprajzban mutatja. A 3. és 4. ábrán egy részlet keres ztmet-' szete és alaprajza látható. Mint az 1. és 2. ábrából kitűnik, mindegyik sínszál betontartója két (a) és (al) 50 betontömbből áll, melyek egymástól megfelelő távolságban vannak elrendezve és amelyeket az 5—6 cm vastagságú (b) fajléc hidal! át. Az (a) és (al) betonitömbökv nek hossza és szélessége mintegy 35/35 cm 55 és azok így, egy-egy vágányoldal ágyazása számára, kereken 2500 cm2 ágyazó felülieitet adnak. Ennek következtében a betonttömbök, ha a sínek ágyazása kellően meg)-, szilárdult, amit előzetes hengerléssel vagy 60 döngöl éssel elérhetünk!, igen nagy keréknyomás felvételére is képesek. A (b) faléc felvételére a betontömbökben hornyok vannak kiképezve, melyek középen az (a2) kiemelkedéssel bírnak. A (b) 65 léc az (a2) kiemelkedéseknek megfelelő kivágásokkal van ellátva, úgyhogy a léc hosszirányban nem tolódhat el;. A liéc az 1. és 2. ábrán látható módon, az (a, ajl) betontömbökön oldalt!, annyira túlnyúlik, 70 hogy azt a munkások a hordozásnál megr ragadhatják. A (b) léc szélessége pontosan megegyezik a (c) sínalátétliemez szélességével!, úgyhqgy utóbbi a lécet teljesen elfedi és azon 75 az esővíz nem állhat meg. A sínalátétlemeznek a (b) faléccel és az (a, al) betontömbökkel való összekötésére
