100021. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítócső
Megjelent 1930. évi június hó 2-áii. JS» MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100021. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Elektromos világítócső. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi julius hó 13-ika. Nemes gázokból, közönséges gázokból, e gázok egymással, vagy fémgőzökkel is képezett keverékeiből álló tetszésszerinti töltésekkel ellátott elektromos világítócsö-5 veket legtöbbnyire a szokásos kereskedelmi fémekből, elsősorban vasból, nikkelből vagy alumíniumból álló, kizárólag a csőfeszültségre kapcsolt elektródákkal szerelnek fel. Minthogy az effajta elektró-10 dák elektronemissziója igen csekély, ezért azokat a kisülés kellő áramsűrűségének biztosítása céljából aránylag nagy felületekkel kellett ellátni. Ez ok miatt tehát a gyakorlatban többnyire üreges le-15 mezelektródákat használtak, melyeket a világítócső végein alkalmazott bővített csőrészekben helyeztek el. Erősítő csöveknél ós egyenirányítóknál már ismeretes ugyan nagy elektronemisz-20 sziónak igen kicsiny elektródákkal való létesítése, ebben az esetben azonban vagy wolframelektródákat alkalmaztak, melyeket külön fűtőáramra kapcsolva, erős fehér izzásig hevítettek, vagy pedig oxid-25 réteggel bevont elektródákat, melyeknek oxidrétegét, minthogy ez hideg állapotban nem vezeti az áramot, köréje vagy beléje helyezett, egyszersmind tartó gyanánt szereplő fűtőszáltekerccsel állandóan kü-30 lön hevíteni kellett, A többnyire nagy feszültséggel dolgozó elektromos világítócsövek számára már csak azért sem alkalmaztak ilyen különfűtésű elektródákat, mert az állandóan 35 beiktatott külön fűtőáramkörök alkalmavilágítócsövek nagyfeszültségű üzemét még bonyolultabbá tette volna, de különösen azért nem, mert nagyobb áramterheléseknél az elektromos világítócsövekben az oxidos réteg könnyen lepat- 40 togzott. A találmány célja már most elektromos világítóesöveknél nemcsak az állandóan beiktatott fűtőáramkör kiküszöbölése és a szokásos fémlemezelektródáknál sokkal 45 kisebb elektródák létesítése, hanem azonkivül oly áramsűrűségek elérése is, amilyeneket különben csak rendkívül nagy, a gyakorlatban nem alkalmazható fémlemezelektródákkal lehetne elérni. E célból 50 az új, kicsiny elektródák a találmány értelmében fémnek és nagy emissziójú nem fémes, különösen oxidos anyagoknak finom elosztású, sajtolt, vagy zsugorított keverékéből állnak. Minthogy a nemfémes- 55 anyagok, különösen oxidok, az elektródatestben finoman vannak elosztva és az elektródatest másik, fémes alkatrészével a sajtolás vagy zsugorítás folytán szilárd kapcsolatban állnak, azért a fémes hozag- 60 anyag aránylag csekély mennyisége dacára, az áram bekapcsolásánál az oxid részecskéinek túlhevítése, illetve káros élpárolgása nem következik be. Mindamellett az elektródatest finom elosztású fémje 65 és azzal együtt az oxid vagy az oxidok is az áram bekapcsolásánál mindenkor azonnal és kellően, például vörösizzásig hevíttetnek feL Utóbbiak ekkor oly nagymennyiségű elektrónt bocsájtanak a kisü- 70 lési pályába, hogy a kisülés áramsűrűsége jelentékenyen fokozható. Míg eddig 3—5 mm. nyomású neonnal töltött, 1 m. hosszú és 22 mm. átmérőjű világítócsőnél az áramterhelést nem lehetett 50—100 milli- 75 amperen túl, vagyis az eletróda 1 cm2 -nyi
