100011. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés, különösen mozdonykazánhoz

Megjelent íí>30. évi jnnius lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jKlSmL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS lOOOll. SZÁM. — V/e. OSZTÁLY. Szénportüzelés, különösen mozdonykazánokhoz. Süss Nándor Praciziós Mechanikai és Optikai Intézet 1I.-T. Budapest. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 11-ike. A találmány azon ismert szén por tüzelések tökéletesítésére vonatkozik, melyeknél a tűzs zekrényben v;agy a tűzszekrény alatti tűztér két. oldalán a szénpor és le-5 vegő keverékének befúvására egy-egy u. n. lángzó van. Az eddig ismert ily fajtájú tüzeléseknél ezen lángzók fúvónyílásai úgy voltak kiképezve, hogy a szénporlevegő-keverék su-10 garai a két lángzóból a tűztér harántirányában vagyis egymással szembe fúvattak, miáltal a hátsó lángzónyílásokból kilépő tüzeiőanyagsugarak igen rövid úton a tűztér fölötti boltív fölé kerültek 15 és igy a szénpornak nem volt elég ideje a teljes elégéshez. A találmány értelmében a lángzókat, illetve ezek fúvónyílásait úgy képezzük ki, hogy a tüzelőanyagkeverék ferde irány-20 ban előre, a tűztér mellső határoló fala felé irányíttassék, úgyhogy a leghátsó fúvókanyílásból is kikerülő tüzelőanyag hosszú uton mozgattatik előre a tűztér mellső faláig vagy ennek közelébe és csak 25 ezután kerülhet hátrafelé a boltív mögé. A csatolt rajz a találmány szerint szerkesztett tüzelés egy kiviteli példáját vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a tüzelés függélyes hosszmet-30 szete, míg a 2. ábra annak vízszintes metszete, amidőn a boltív egy része ki van törve és a lángzó egy része metszetben látható. A rajzon (a) jelöli a tűzteret, (b) a sze!6 krunder levegőt bevezető aknát és (c) a szekunder levegő bebocsátására való szabályozható ajtót. A tűztér két oldalán van ismert módon egy-egy (g) lángzó, melyekből a szénpor és levegő keveréke a tűztérbe fnvatik. A találmány értelmében 40 már most a (g) lángzók (i) fúvókanyílásai ferdén előre irányúinak, úgyhogy a tüzelőanyag sugarak, melyek a rajzon (h)-val vannak jelölve, nem mint eddig a tűztér hosszirányára merőlegesen, vagyis 45 egymással szembe, hanem ferdén előre a tűztér mellső (k) fala felé irányíttatnak. A tüzelőanyagsugarak ezen útjuk végén a kéményhuzat befolyása folytán visszakanyarodnak és a tűztér fölötti (d) boltív 50 mögött elhaladva a boltív fölé kerülnek, ahonnan az (f) csőfalhoz és a forresöveken át a kéménybe jutnak. Az (i) fúvónyílások ezen ferde előre irányítása által még a leghátsó nyílásokból 55 kifuvatott szénrészecskék is a tűztérben hosszú úton mozognak és így elég idejük van a tökéletes elégéshez. A tüzelőanyagsugaraknak a mellső (k) tűzfal általi visszaverése és az ezáltal okozott örvények 60 az elégést előmozdítják. Ezt a hatást a (k) fialnak ferde vagyis fölfelé hátrairányított elrendezése által még fokozihatjuk. A Ok) tűzfalban célszerűen (e) nyílásokat, illetve áttöréseket alkalmazhatunk, 65 melyek a (b) aknába torkolnak, úgyhogy ezelken át a szekunder levegő egy része a tűztérbe juthat. Ennek kettős célja van, egyrészt az elégést már a tűztérben javítja, másrészt a (k) falat hűti és így a 70 lángzókból jövő szúró lángok romboló hatása ellen megvédi. Természetes, hogy az (i) fúvókanyílások fentemlített ferde elrendezésének főleg a lángzók hátsó nyílásainál van nagyobb 75 fontossága, úgyhogy a találmány keretein