99989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rudaknak vagy csapszegeknek csaplyukakban, különösen támrudaknak a lehorganyzandó kazánfalakban való megerősítésére

lennie. így pl. ugyancsak teljesen kifogás­talan eredményeket értünk el akkor is, midőn pl. a csapnak vagy a rúdnak a fu­ratba való pontatlan behelyezése vagy a 5 rúdnak a hő hatása alatti elhúzódása folytán a furat fala és a rúd felülete kö­zötti merőleges távolság az egyik ponton 1 mm., a szomszédos vagy szemben lévő ponton pedig 0.3 mm. volt. Hasonlóképpen 10 csavarmenetekkel ellátott furat és rúd esetén nem szükséges, hogy a furat és a rúd menete pontosan szimmetrikusan fe­küdjenek egymásba, hanem az összetör­rasztás vagy összehegesztés akkor is min-15 dig kifogástalan, ha a furat és a rúd egy­másnak megfelelő csavarmenetfelületei közötti távolság ugyanazon menet egyik oldalfelületén, pl. 0.7 mm., másik oldal­felületén pedig kisebb, pl. 0.1 mm. vagy 20 még ennél is kisebb. Általában véve a találmány szerint előnyben részesítjük a furat és a rúd meg­felelő részei közötti oly távolságokat, me­lyek 1 mm és 0.1 mm között vannak, 25 minthogy ezek csekély forrasztó- vagy hegesztőfémszükséglet mellett az össze­köttetés legnagyobb szilárdságát és tö­mörségét eredményezik. Csavarmenetes támrudaknál a rúdvégek csavarmeneté-30 nek átmérőjét V2 —1 mm-rel kisebbre ké­szítjük, mint a kazánfal furatának anya­menetéét. A távolság esetről-esetre vál­tozó megválasztása különösen a forrasztó­vagy hegesztőfém megválasztásához iga-35 zodik. A táinrúdösszeköttetés ezen módjának különös előnye, hogy sem a kazánfalakat, :-em pedig a támrúdfejeket nem kell be­esztergályozásokkal stb. gyengíteni. A 40 támrúd meneteit vagy más kiugrásait vagy bevágásait az eddigiektől eltérően nem kell többé esztergályozó munka révén práciziós menet gyanánt kiképezni, ha­nem, minthogy azok amúgy is bizonyos 45 csökkentett mérettel állítandók elő (a hé­zagra való tekintettel), teljesen elegendő, ha azokat mechanikai megmunkálás, mint pl. meleg vagy hideg hengerlés, sajtolás, kapálás stb. révén készítjük. Sőt a esa-50 varmenetek ezen előállítási módja egye­nesen előnyben részesítendő, miután ki­tűnt, hogy a csavarmenetek durva felü­lete a hegesztés vagy forrasztás révén történő megerősítésre nézve lényeges elő-55 nyöket nyújt. A csavarmeneteknek me­chanikai megmunkálás révén való előállí­tásánál továbbá figyelemreméltó anyag­megtakarítást érünk el, minthogy elkerül­jük a forgácshulladékokat. Másrészt a me­net felülete megtartja a megmunkálástól 60 eredő szilárd külső réteget, mely az ily munkadarabokra különösen előnyös, ne­vezetesen az anyagot pl. korrozijós meg­támadásokkal szemben ellenállóbbá teszi. A találmány szerinti eljárás akként is 65 foganatosítható, hogy a támrúdfejnek csak egy részét látjuk el csavarmenettel, i; részleges csavarmenetet azután akként képezzük ki, liogy az tömören töltse ki a iehorgonyzandó falak furatának megfelelő 70 •észét. A támrúdfej többi részét pl. csök­kentett mérettel képezzük ki, vagy hen­geralakra leesztergáljuk. Ezt a részt a ta­lálmány szerint a Iehorgonyzandó falak anyagával hegesztés vagy forrasztás út- 75 ján kötjük össze. Mint már hangsúlyoztuk, bizonyos te­kintetben lényeges az, hogy alkalmas for­rasztó- vagy hegesztőfémet alkalmazzunk. E célokra különösen használhatóknak bi- 80 zonyultak a sárgarézforraszok, elsősorban azok, melyek nikkel- és sziliciumadagot tartalmaznak. E forrasz aránylag ala­csony olvadáspontú, feltétlenül tömör ösz­szeköttetést, valamint teljesen hólyag- 85 mentes hegesztési helyeket eredményez és a forrasztó munkást e forrasz haszná­latánál gőzök semmiképen sem zavarják. E forrasz tehát oly tulajdonságok soroza­tát egyesíti magában, melyek a talál- 90 mány szerinti eljárásra különösen érté­kesek. A forrasz alkalmas megválasztásánál lehetővé válik, hogy a megsérült tám­rudaknak esetleg szükségessé váló kiese- 95 rélése alkalmával e rudakat azonos vas­tagságú rudakkal pótoljuk. Ha ugyanis valamely, célszerűen csavarmenetekkel vagy hasonló kiugrásokkal, avagy bevá­gásokkal ellátott támrudat hegesztünk 10 vagy forrasztunk be a lehorgonyzand/ó fa­lakba, akkor az üzemközben fellépő nyomó-és húzóigénybevételek, többé nem csupán a forrasztási vagy hegesztési varratban folynak le, hanem a rúd és a falak csa- 10 varmenetének anyaga ezen igénybevétele­ket mintegy homogén test módjára veszi fel. E felismerés alapján megsérült tám­rudak kicserélésénél a találmány szerint akként járunk el, hogy a rúd kifúrását n arra való tekintet nélkül végezzük, váj­jon rúd részek vagy forrasztó-, illetve he­gesztőfémrészek visszamaradtak-e a fu­rat falaiban vagy sem, hanem a rúd ki­fúrását kizárólag annak szem előtt tartá- n sával végezzük, hogy a kész furatnak ugyanakkora belvilága legyen, mint az

Next

/
Thumbnails
Contents