99954. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
Ezen elrendezés számos műszaki előnynyel jár: A csövek munkafeszültsége oly csekély, hogy majdnem a teljes anódfeszültség ma-5 rad fenn a végerősítőeső számára. (A fenti példában kb. 190 Volt.) Az előfokozatok erősítési tényezője majdnem egyenlő az átfogás reciprok értékével. 10 A közös árramforrás ellenére, az erősítő nagyon könnyen stabilan tartható, miután a kényszervisszacsatolás számára csak a végerősítőcső emissio-árama mérvadó. 15 Miután a (\vl) ellenállás még alacsony frekvenciánál sem hanyagolható el, az (12) cső kapacitásával szemben, igen előnyös anód-egyenirányítást kapunk. Ugyancsak ennek folytán az erősítő fel-20 vevő készülék gyanánt meglehetősen nagy hullámhosszakig (nagyobb hullámhoszszakig mint ellenállás erősítő) használható. A 2. ábra célszerű módot szemléltet az 25 egyes csövek katódáinak a megfelelő feszültségre való kapcsolására. Miután ezeknél a kapcsolásoknál az előző cső anódjával összekötött rácsok meghatározott egyenáramú feszültséget kapnak, a kató-S0 dák feszültségeit kell úgy megválasztani, hogy az egyes csövekben a katóda és a rács között a szükséges ráeselőíesziiltség. lépjen fel. Ez sokféleképpen, pl. potentiométer vagy telepek útján eszközölhető. 35 Legcélszerűbb a második ábra szerinti megoldás, melynél a katódákat közbeiktatott ellenállásokon át egyetlen (fütő) áramkörbe fektetjük, melyet az összfeszültségre kapcsolunk. A 2. ábrán lát-40 ható (r3, r4) ellenállások úgy választandók meg, hogy az egyes katódák megfelelő i'eszültségesési pontokra essenek. A 2. ábrán feltüntetett kapcsolás szerint ugyanaz a fűtőáram halad át a katódákon. Ameny-45 nyiben oly csöveket óhajtunk alkalmazni, melyeknél a katódák fütőárama különböző, a gyöngébb fűtőáramú katódákhoz parallel ellenállások alkalmazandók. Ez az elrendezés már most további újí-50 tást tesz lehetővé. Minthogy az egyik fokozat anódja a következő fokozat rácsával vezetőileg van összekötve, a két elektródát a találmány szerint egyetlen elektródává kapcsoljuk össze; az ily módon előálló kö-65 zös elektródákkal ellátott három fokozatú erősítőt egy edény közös vákuumába helyezhetjük el. Ezáltal egyrészt a hozzávezetés válik egyszerűbbé, másrészt a káros vezetékkapacitások csökkentése folytán a váltóáramok erősítésének hatályossága 60 növekszik. Ebből szükségképpen következik, hogy a katód egy fokozat rácsa és anódja közé kerül, ami különben ismert és lehetséges elrendezés (Plation). Ilyen egyetlen edény közös vakuumában el- 65 helyezett, közös elektródákkal (előző fokozat anódja egyúttal az azt követő fokozat rácsa is) ellátott erősítőt mutat a 3. ábra. A bejövő feszültséget az első fokozat (Gl) rácselektródájára 70 kapcsoljuk. Az első fokozathoz tartozik a (KI) katóda, míg az anódát (G2) elektróda alkotja, mely egyúttal a második fokozat 1' MCSEl. A legutolsó fokozat (végerősítő) anódját a (p3) elektróda alkotja. Az elek- 75 irodarendszer az (1) közös edényben van elhelyezve. Nyilvánvaló, hogy ezen elrendezés nagy mértékben csökkenti a vákuumból való kivezetések számát és a hátrányos kapacitás nagyságát. 80 A találmánynak a 4. ábra szerinti megoldási alakjánál az egyes fokozatok elektródáinak még további szerkezeti összevonása van szemléltetve. Ennél t. i. a 3. ábrában feltüntetett (gl, g"2, g3) közös 85 elektróda szerkezetileg a tőle elektromosan elszigetelt katódával van összekapcsolva. Ennek az elrendezésnek előnye többrendbeli. Ismeretes, hogy plationszerű csöveknél az annyira kívánatos cse- 90 kély átfogás csupán a katód és a rács egymáshoz való közeli elhelyezésével érhető el. A 4. ábra az erre vonatkozó lehető legelőnyösebb megoldást nyújtja, amennyiben a rács gyanánt szereplő (G) elektróda 95 szerkezetileg a katódát hordja, tehát a kettő egymástól való távolsága az elektródák között szükséges (i) szigetelőréteg vastagságára csökkenthető. Ezen szigetelő réteg nem kell hogy folytonos legyen; he- 100 lyenkénti szigeteléssel (pl. üveggyöngyökkel) is helyettesíthető. A 3. és 4. ábrán feltüntetett többszörös cső elektródái nem okvetlen sík lapok, hanem koncentrikus hengerek is lehetnek. 105 Szabadalmi igények: 1. Egyenáramú erősítő, melyet az jellemez, hogy az egyes előfokozatok anódái oly ellenállásokon át vannak az áramforrás positiv sarkával össze- 110 kötve, melyeknek értéke a hozzátartozó belső cső ellenállásának legalább ötszöröse úgy, hogy az előfokozatok csöveinek alacsony munkafeszültséget adhatunk és az erősítési tényezőt az át- 115