99953. lajstromszámú szabadalom • Alátétgyűrű rugalmas kötésekhez

Megjelent 1930. évi junius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99953. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Alátétgyűrű rugalmas kötésekhez. Thomka Zoltán ezredes Budapest. A bejelentés napja 1929. évi március hó 6-ika. A találmány tárgya rugalmasan, de nem spirális alakban kiképezett alátétgyűrű, főként csavarkötésekhez, amely úgy van szerkesztve, hogy aránylag kis 5 terjedelem és súly mellett maximális megterhelést bírjon ki s amellett változatlanul kellő rugalmasságot biztosítson. Ezt lényegileg a gyűrű lemezének meghajlítása és hullámos kiképzése által ér-10 tem el. Ebben az irányban ugyan eddig is történtek kísérleteik, de a hullámok hely telein elrendezése és a gyűrűnek nem megfelelő kiképzése miatt kielégítő eredmény nélkül. 15 A jelen megoldáshoz az a megfontolás vezetett, hogy a terhelés fokozhatása végett a gyűrű anyagát nem szabad csak egyes helyeken igénybe venni, hanem a gyűrűt úgy kell szerkeszteni, hogy a ke-20 letkező belső feszültségek a terhelés növekedésével az anyagban fokozatosan eltolódjanak ós az igénybevétel több keresztmetszetre legyen elosztva, emellett pedig az erőátvitel nyomatéka is fokoza-25 tosan változzék. Ennek megfelelően az új alátétgyűrű olyan alakítást nyert, hogy ellenállása a rá gyakorolt nyomás vagy igénybevétel növekedésével nemcsak az anyag belső 30 feszültségének növekedése arányában, hanem a gyűrű egyes részeinek önműködően változó kölcsönös áthelyeződése folytán is fokozódik s ennélfogva a gyűrű mind nagyobb és nagyobb ellenállást fejt ki a ter-35 helés ellenében anélkül, hogy hajlítási igénybevétele is ugyanilyen arányban növekednék. A gyűrűnek e célból mindenekelőtt nyitottnak kell lennie, hogy benne túlnagy vízszintes feszültségek ne keletkezhes- 40 senek, amelyek a kívánt rugalmasság szempontjából jelentőséggel úgy sem bírnak, ellenben szakadásokat idézhetnek elő. A mellékelt rajzon felülnézetben és kétféle oldalnézetben feltüntetett gyűrűnek 45 ilyképp szabadon végződő két (a) és (b) fele egyrészt hengerfelület alakjában van felhajlítva, másrészt ezen felhajlított részek mindegyikén egy-egy íjalakú hullám van kiképezve, úgyhogy a hullámok ta- 50 rajrészeinek érintő síkjai hegyes szög alatt állanak a gyűrű felfekvési felületéhez; továbbá a gyűrűnek ezen két hullám közötti, a nyílással szembenfekvő (c) részen egy harmadik hullám vain kiképezve, 55 amely azonban hossza és magassága tekintetében kisebb az (a) és (b) hullámoknál. A gyűrű terhelésénél, pl. a fölötte lévő csavaranya meghúzásánál, ennek alsó fe- 60 lülete a gyűrűt először annak felhajlított és kidomborított két szélén támadja, míg másrészt a felfekvési felületre a gyűrű középső részével (helyesebben függélyes szimetriasíkjának két oldalán fekvő két 65 vonal mentén), támaszkodik. Ilyképp a rúgó két karja egymást kiegyensúlyozva együttesen működik. Ekkor az ellenállás a legkisebb és a rúgózás a legérzékenyebb. Amint azonban a terhelés növekszik, a 70 gyűrűnek mind nagyobb és nagyobb felülete fekszik fel az alátámasztáson, minek folytán az erő karja is mindinkább rövidül és a gyűrűnek igénybevett keresztmetszete a középtől kifelé eltolódik s egy- 75 ben szélesbbedik; tehát mind nagyobb ellenállást fejt ki. Egyidejűleg azonban a gyűrű oldalsó domborulatai (harántíve-