99914. lajstromszámú szabadalom • Útirányjelző berendezés

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. 1 AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99914. SZÁM. — Vlll/i. OSZTÁLY. Útirányjelző berendezés. Halász Sándor ny. miniszteri tanácsos Budapest. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 11-ike. A találmány útirányjelzőberendez,és járművek részére, mely útkeresztezéseknél a járműveknek, illetve a közönségnek kéziemeltyűvel működtethető irányítókarok se-5 gélyével mutatja a «szabad» és «tilos» utat és lényegé be n abban áll, hogy egy állvány felső részében egymás fölött, egymáshoz, képest keresztirányban elrendezett irányítókarok kéziemeltyű segélyével fel- és alá-10 mozgatható közös rúddal norinbergi olló segélyével csuklósan olykép vannak összekötve, hogy midőn az egyik irányítókar vízszintes, azaz tilos helyzetben van, akkor a másik kar kényszermozgás folytán le-15 esik, jelezvén a szabad útirányt, mimellett a felső irányjelzőkar, a vele összekötött ollótaggal hegyesszöget zár be. Mellékelt rajzon a találmány egy példaképpeni foganatosítási alakja van feltün-20 tetve és megjegyzendő, hogy az, egyes alkatrészek mérete, anyaga és kivitele változtatható és módosítható anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Az 1. ábra az útirányjelző elölnézete. A 25 2. ábra az útirányjelző oldalnézete. Az (a) állvány felső részében elrendezett (b) tengelyen a (c) és (cl) karokból álló norinbergi olló van forgathatóan, ágyazva, melynek alsó (cl) karjai a (d) 30 és (dl) iránymutatókarokkal hegyesszög alatt vannak összekötve vagy azokkal egy darabban előállítva. A (cl) karok a (d, dl) iránymutatókarokkal együtt az (e) húzórúd (el) hosszhasítékkal ellátott (e) i'ejé-35 nek felső végén elrendezett (e2) csapja körül forgathatók. Ha az (e) húzórudat függőleges irányban lefelé mozgatjuk, akkor a (c, cl) norinbergi olló a jelzőikarok vízszintes, azaz «lilos» helyzete mel-40 lett olykép egyenesedik ki, hogy (c2) csapok között, azon hegyesszöghöz képest, melyet a (cl) karok a (d, dl) iránymutatókarokkal zárnak be, nyílás keletkezik (2. ábra), úgyhogy az egyes ollótagok egymással érintkezésbe nem jutnak és. surló- 45 dást nem okoznak. Minthogy az ollótagok és irányítókarok két oldalt ki vannak egyensúlyozva és működtetés közben az egyes ollótagok egymással nem érintkeznek a húzórúd mozgatására aránylag igen 50 csekély erő szükséges. Ha a (c, cl) ollólagokat (e) húzómul segélyével felfelé mozgatjuk, akkor az ollótagok a 2. ábrán látható pontozott helyzetbe jutnak és a (d, dl) jelzőkarok lees- 55 nek, mely jelzés a «szabad» utat jelzi. A karoknak e mozgása alkalmával a (cl) karokat a húzórúd felső végével óssziekötő (e2) csap az (f) léc (fl) hosszkivágásában van vezetve. 60 A (c, cl) ollótagok alatt az állvány (g) tartójában a (b) tengelyhez képest keresztirányban a (bl) tengely van ágyazva, mely a (h) és (hl) csuklós tagokból álló olló felvételére szolgál és melynek alsó 65 (i) csapja, a húzórúd (e) fejének (el) hosszkivágásában van vezetve. Az alsó (d2, d3) jelzőkarok a helytálló (bl) . tengely körül forgó felső (h) ollótagokkal vannak összekötve, vagy aziokkal egy darab- 70 ban előállítva, míg a felső (d, dl) jelzőkarok a húzórúd által magassági helyzetében változtatható (e2) csappal vannak összekötve miáltal, midőn a felső (d, dl) jelzőkarok «tilos» utat jeleznek, illetve 75 midőn a karok vízszintes helyzetben vannak, akkor az alsó keresztirányú karok a «szabad» utat jelzik és fordítva. A húzórúd (k) kéziemeltyűvel van összekötve, melynél fogva a berendezés működ- 80