99847. lajstromszámú szabadalom • Gép egyes magvak vetésére

mentén futó (6) hasítékkal van ellátva, úgyhogy a hengerek rúgózásra képesek és saját feszültségük folytán a félhengeralakú (4) furatokban helytállóan ülnek és 5 elfordulás ellen biztosítva vannak. Az (5) henger felső végéből a (7) merítőszerv lép ki. Ez utóbbi belső oldalán sima és körszeletalakú keresztmetszettel bíró csatornából áll, amely az ábrázolt foganatosító tási alaknál mint kétmenetű spirális van kiképezve, amelynek görbületi sugarai a szabad (8) merítővégtől az (5) esőben megerősített vetővég felé lassanként rövidülnek. Közvetlenül a (7) csatornának az (5) 15 csőbe való belépése előtt — kb. (9)-nél — a csatorna görbületi sugara ugrásszerűen csökken és azután az egyenes végrészbe megy át; a (7) csatorna, éppen úgy, mint a vetővégnél, a merítővégnél is egyenes, .20 azaz oo görbületi sugárral van kiképezve. A (7) csatornának (8) merítővége és annak vetővége egymást kissé keresztezik (windscliief), úgyhogy a vetőmagvak kimerítését az (5) cső nem akadá-25 lyozza. A (4) furatok között fennmaradó bordák fölött rugalmas anyagból való (13) gyűrűk (gumi, lapos spirálrúgók) vannak ágyazva, melyek oldalirányban szorosan, egymáshoz simulnak és mellső, 30 valamint hátsó éleikkel az (1) vetőkerék oldalfelületeire és a, (4) furatokat oldalirányban lefedő (10) lemezre felfekszenek. A (33) gyűrűk egyik végükkel a vetőkerék mélyedéseiben helyezkednek el, úgyhogy 35 azok ezen mélyedések és az ellenfal gyanánt szolgáló (10) lemez útján rögzíttetnek. A merítősz,erveket (merítőesatornákat) az (5) csövekkel együtt azon távolságnak megfelelően helyezzük a (4) fura-40 tokba, amelyben az egyes magvak egymásután a talajba lielyezenedők. A bemutatott foganatosítási példánál minden negyedik, (4) furatban van egy merítőcsatorna elrendezve. Az (5) cső útján a 45 (13) gyűrűk oldalt nyomatnak és deformálódnak, úgyhogy azok az összes többi (4) furatot továbbra is lezárják. A (4) furatok külső végén a vetőkerék (14) gyűrűhoronnyal van ellátva, amely, amint ké-50 sőbb ismertetni fogjuk, a helytálló résszel együttműködik. (15) a vetőkerék futófelületét jelzi, amely kerék üzem közben a földben szabályozható mélységben gördül. A gépnek (3) "helytálló része" (16) töltő-55 tölcsérrel van ellátva, amely (17)-nél bemélyed; ezen mélyedésben fut a vetőkerék. A (17) bemélyedés alatt és attól oldalirányban a tölcsér (18)-nái keskenyedik és a vetőmagtartányt képezi; a vetőmagtai'tány keskeny táska, amely a raj- 60 zon (4., 5., 6., 7. és 1. ábra) a vetőkerék tői jobbra fekszik. A (18) tölcsérnek, illetve vetőmagtartánynak (19) fala (20)-nál meg van szakítva és csak (21) nól folytatódik, úgyhogy a (18) tartányból a (18') táskába 65 vezető szabad átmeneti nyílás képeztetik. A rajzon az oldalsó fedőlemez, amely a töksért ós a (18) vetőmagtartányt letakarja, nincs ábrázolva. Ezen oldalsó fedőlemez a tölcsér (22) lécén van meg- 70 erősítve és a (19) falig nyúlik, mimellett az oldallemeznek alsó éle le van görbítve, úgyhogy az a (23) vonal mentén a vetőmagtartány (24) falára felfekszik és a (18') táskának a (20, 21) élek között szabadon 75 maradó belépési nyílását fedi. Ilyen mócl on fi vetőmagvak számára a (16) tölcsértől a (24) fal ós az oldalsó fedőlemez közé zárt (18) vetőmag tar-tányou át, amely utóbbi alsó végén az oldalsó lemez (23) éle 80 útján el van zárva, zárt utat képezünk, amelynek mentén a, magvak a (20—21) nyíláson át a (1.8') táskába, vándorolnak. A helytálló részen a forgási tengely alatt (25) vezetősín van megerősítve, amely ga csak azon területre terjed, amelyen belül a (4) 1 uratok, illetve az (5) csövek magvakat tartalmaznak. Ezen (25) vezetősín a (26) lemezen ül, amely a (18') táskától lefelé nyúlik és szorosan a velőkerékre erő- 90 sített (10) lemezhez simul. A (26) lemez a vetőmagtartány (24) falának alsó részét képezi. A (25) sín a vetőkerék (14) hornyába nyúlik és szélessége, valamint vastagsága legmagasabb pontjától kezdve a 95 legalacsonyabb, a talaj felett fekvő pontjáig kisebbedik. A sín legalacsonyabb pontján, függőleges irányban a forgási tengely alatt vízszintes (27) alapf elületvan elrendezve, amely a sín hátsó vége ic irányában annyira terjed, hogy az a vetőkerék kerületén (3. ábra, pontvonalkázott vonal) túl előrenyúlik. A berendezés működési módja már most a következő: ic Miután a (18) vetőmagtartányt vetőmagvakkal megtöltöttük, a vetőgépet a (15) futófelülettel a talajra, helyezzük és a nyíl irányában mozgatjuk, úgyhogy a vetőkerék az óramutató járásával egyező n irányiján forgásba jut. Ekkor a (7) meritőcsatorna (8) vége a (18') tartányból bizonyos számú magot merít, amely tartányba a magvak a (20, 21) élek között szabadon maradó nyíláson át lépnek be. 11 A vetőkerék további forgása alatt a kimerített magvak a (7) csatorna egyenes részében lefelé csúsznak ós a görbülethez