99838. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas alapozás pálya- és úttestekhez

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 99838. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Rugalmas alapozás pálya- és úttestekhez. Sinkovich Dezső oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 25-ike. Nagy forgalmú és nagy megterhelésű, főként kavicságyból képezett pálya- vagy úttesteknél az építmény, valamint a rajta közlekedő járművek tartóssága szempont-5 jából rendkívül fontos, hogy a felépítmények lehetőleg rugalmas felfekvését biztosítsa és egyben annak víztelenítését tegye lehetővé. Leginkább szükség van erre vasúti vál-10 tók és keresztezések alatt, ahol igen nagy a felépítmény igénybevétele és nagyok a dynamikus hatások, de nagyon előnyös annak alkalmazása minden úttestnél, ahol csak keresztülvihető, tehát nyilt pályán is; 15 ezért az alábbiakban a találmány szerinti alapozást, példaképpen, vasúti felépítménnyel kapcsolatban fogom ismertetni. A találmány lényege abban áll, hogy a felépítmény alatt homokba vagy hasonló 20 keménységű, szemcsés anyagba ágyazott vasbetonlapokat helyezünk el. Emellett ahol szükséges, a víz elvezetéséről is gondoskodnunk kell, amit a pálya szintjéig lesüllyesztett kavicságy eselén alagcsőve-25 zéssel érhetünk el, míg kiemelkedő fölépítménynél az utóbbi mellőzhető. A rajz 1. és 2. ábráján a süllyesztett kavicságy alapozása keresztmetszetben, ill. alaprajz-30 ban látható. A 3. ábra az alagcsövezéshez alkalmas betonvályú hosszmetszetét mutatja, a 4. ábra a találmánynak nyilt pálya felépítményénél alkalmazott egy kiviteli alak-35 ját, keresztmetszetben tünteti fel. Az 1. ábrát tartva szem előtt látjuk, hogy az alapozás és a kavicságy felvételére kiemelt, kellő mélységű árok (1) fenéksíkja a még jobban lemélyített (2) szivárgó vagy 40 alagcső felé (kb. 3°/o-os eséssel) lejt. A lejtős (1) fenéklapra kb. 15 cm vastag (3) homokréteget terítünk s ezt meglocsolva, erősen ledöngöljük. Erre a homokrétegre (4) vasbetonlapokat fektetünk, amelyek célszerűen több részűek és a 45 részek szélei egymásba illeszkedően vannak kiképezve. A lefektetés után az illesztési hézágokat cementhabarccsal öntjük ki. Az ez esetben összefüggő egészet képező vasbetonlapokra azután ismét 15 cm 50 vastag, nedves homokréteget döngölünk. Az így készült alapozás fölé kerül azután a szokásos (5) kavicságyazat amelyet azonban, célszerűen, az eddigitől eltérő módon aránylag vékony rétegenként kő- 55 zúzalékkal vagy más alkalmas, szemcsés anyaggal hintünk be s ezt erősen bedöngöljük, hogy a hézagok teljesen kitöltessenek s ezáltal az egyes kövek kellően rögzítessenek; erre fektetjük a (6) sín- 60 aljakat. A (2) betonvályuk felvételére szolgáló, vízgyűjtő árok, amely a vágány mentén hosszirányban fut, szintén megfelelő eséssel készítendő, még pedig úgy, hogy annak 65 egyes szakaszai egy-egy (7) vízgyüjtőakna felé lejtsenek, amelyből az összegyűlt víz (8) csövön vezettetik el. A (2) betonvályuk, a találmány szerint, a 3. ábrán látható módon, hullámos szélű 70 oldalfalakkal készülnek és síkfelületű (9) fedőlapokkal vannak lefödve, úgyhogy 3 csapadékvíz a fedő és az oldalfalak közötti réseken lép be. A betonvályuk melletti hézágokat, vala- 75 mint a (9) fedőlapok fölötti (10) árokrészt nagyszemű bányakaviccsal töltjük ki;efölé célszerűen salakréteg kerül. Nyilt pályán a homokágy a töltésen kiemelkedő felépítményben helyezendő el. 80