99799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd tüzelőanyagoknak szintétikus karburánsokká való átalakítására

Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99799. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szilárd tüzelőanyagoknak szintétikus karburánsokká való átalakítására. Compagnie Internationale pour la Fabrication des Essences et Pétroles Páris. A bejelentés napja 1929. évi május hó 7-ike. Franciaországi elsőbbsége 1928. évi május hó 8-ika. A szilárd tüzelőanyagoknak (tapadó szeneknek, ligniteknek, paláknak stb.) szintetikus karburánsokká való átalakításánál, alacsony hőmérsékleten történő 5 desztilláció és ezt követő katalitos kezelés útján, jelenleg gondot fordítanak arra, hogy vagy a tüzelőanyagban a desztil láció végrehajtása előtt vagy a desztillá ciós gázokban és gőzökben lényeges meny 10 nyisógű vízgőz maradjon, amely a kátránygőzöket hordozván, feszültségét meg felelően csökkenti. Ha általában a tüzelőanyagoknak előzetes szárítását végezték, sohasem vették 15 számításba azt a befolyást, amelyet a keverékben maradt kisebb vagy nagyobb vízgőzmennyiség, különösen pedig egyrészt a vízgőznek és másrészt a kiindulási anyagokból származó kátránygőzöknek és 20 gázoknak aránya kifejthet. Az egyetlen szempont, amelyet a kiindulási anyagban szuszpendált víz rész-leges eltávolításánál tekintetbe vettek, az volt, hogy a vizet a kemence vagy más desztillációs beremde 25 zés jó üzemmenete céljából szükségszerűen kiűzzék. Bizonyos mennyiségű vízgőznek abban a keverékben, amelyet hidrogénben való gazdagítás céljából katalitos kezelésnek ve-80 tünk alá, azért kell lennie, mert a katalitos kezelés hőmérsékletét célszerűen a kondenzálható gőzök harmatpontja alatt kell tartani avégből, hogy a katalitos reákciót minden lehető módon elősegítsük. 35 Ea a hőmérsékletosökkenés a gázoknak és gőzöknek megfelelő mennyiségű vízgőzzel való hígítása folytán következik be. Ezzel szemben a hasznos gázoknak és gőzöknek túlságosan nagy higítása azzal a hátránnyal jár, hogy a tisztító- és re- *0 ákciókamrák kapacitását kell növelni avégből, hogy a hidrogénizálandó keveréknek a tisztítómasszákkai ós a katalitos hatóanyagokkal való érintkezésére elegendő időt biztosítunk. 45 Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a hidrogénizálandó gázalakú maszszák túlzott felhígítása a katalitos reakciókat megbénítja. Végül a vízgőzzel közlendő hőmérsékletemelés a vízgőznek 50 a reákcióhőmórsékletre való hozása céljából, jelentős kalóriaveszteséggel jár. Ezen megfigyelés indokolja azt, hogy a hidrogénizálandó gáz- és gőzkeveréknek hordozója gyanánt szereplő vízgőz mennyi- 55 ségének pontos minimumra való rednká-i ciSci az érdeklődés homlokterébe került. Bejelentő kísérletei és kutatásai alapján megállapította, hogy a vízgőznek a kezelendő gáz- és gőzmasszákban tar- 60 tandó mennyiségaránya lényegileg a kiindulási anyag szerkezeti vizéből keletkező gőznek felel meg. Ezen mennyiségarány sokkal kisebb, mint amelyet az eddigi gyakorlatban az előzetes szárítási 65 műveleteknél a szokásos módon kezelt gáz- és gőamasszákban hagytak. A találmány lényegileg abban áll, hogy a kiindulási anyagból azt a vizet, amelyet a szuszpenzióban tartalmaz, azaz a 70 higroszkópikus vizet eltávolít juk, ákképen, hogy ezen anyagban gyakorlatilag csak a szerkezeti vizet hagyjuk meg. A találmány szerint azon víznek, amelyet a kiindulási anyag szuszpenzióban 75 tartalmaz, gyakorlatilag vett teljes el-