99734. lajstromszámú szabadalom • Alsófonalcséve, különösen karikahajós varrógépekhez

^ Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BffifiSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99734. SZÁM. I/g. OSZTÁLY. Alsófonalcséve, különösen karikahajós varrógépekhez. Bruszt Nándor magánzó Budapest. A bejelentés napja 1928. évi november hó 20-ika. A leginkább elterjedt forgó vetélőből álló, hurokfogóval dolgozó, ú. n. karikahajós varrógépeknél az alsó fonal tudvalevőleg a karikahajóban ágyazott, ki-i emelhető tokban elhelyezett, apró, lapos fémcsövéről fejtődik le. Régebben a varrás megkezdése előtt a kívánt színű fonalat a kereskedelmi forgalomban kapható kopszokról (hosszúkás papírcsövön lévő ) fonaltekercsekről) a varrógép tartozékát képező, említett lapos fémcsévére kellett átcsévélni. Ezen célból a karikahajóból ki kellett emelni a csévetokot, ebből pedig a lapos fémcsévét, melyről mindenekelőtt a j korábbi varrásból maradt, még el nem használt, fonaltekercset kellett legombolyítani. Ennek a meglehetősen körülményes, időtrabló átcsévélésnek, illetve legombo-3 lyításnak elkerülésére javasolták már a varrógép lapos fémcsévéjével egyenlő nagyságú, lapos fémcsévékre kész tekercs gyanánt felgombolyított állapotban forgalomba hozott alsó fonaltekercsek alkalma/"> zását. Az ily lapos csóve tehát egyrészt a kopszokat, másrészt a varrógép alsó fémcsévéjét helyettesíti és közvetlenül, azaz minden átcsévélés nélkül helyezhető a karikahajó csévetokjába. 0 Az eddigi teljesen fémből készült és rendszerint egy darabból álló csévék, minthogy minden egyes fonaltekercs külön fémcsévét igényelt, meglehetősen nagy költséget okoztak és tekintettel az ilyen, 5 nagyszámban forgalomba hozandó csévékre, a szállításnál nagy súlyt is képviseltek. Javasolták ugyan már a fonaltekércsnek csupán egy csőmagra (a széles karimákkal vagy oldaltárcsákkal el nem látott csé- íü vére) felgombolyított állapotban való forgalomba hozatalát, e csévéket azonban a varrógép karikahajójába való behelyezés előtt szintén át kellett csévélni vagy pedig a csőmagba centrális peremmel ellátott 45 két-két külön oldalfémtárcsát szorítottak be. TJtóbbi esetben, miután az oldalfémtárcsákat csak közvetlenül a fonal felhasználása előtt szorították be, nem kellett ugyan minden fonaltekercset teljes fém- 50 csévével forgalomba hozni, azonban az a hátrány mutatkozott, hogy az oldaltárcsák centrális peremei csak ritkán illettek pontosan a magba és így ebben lazán ültek, illetve munkaközben meglazultak 55 vagy pedig csak nagy megerőltetéssel voltak a magba szoríthatók, amikor is az utóbbi könnyen megsérült és a fonalat megsértette vagy ennek egyes meneteit akként szorította össze, hogy a fonal egy 60 részét nem lehetett lefejteni. Mindezeket a hátrányokat oly csévével küszöböljük ki, mely karimázott csőalakú fómmagból és a fémnél kisebb fajsúlyú anyagból (pl. kéregpapírból, fénylemez- 65 bői stb.) készült oldaltárcsákból áll. E csévét célszerűen akként állítjuk elő, hogy a fonaltekercs vastagságánál valamivel hosszabb, eredetileg sima csőalakú fémmag külső palástjára lazán helyezzük az 70 oldaltárcsákat és azután a cső végeit karimázzuk vagy zömököljük. A laza oldaltárcsák önmagukkal párhuzamosan, szabadon tolhatók el a csőmag palástján és semmilyen külön rögzítést nem igényel- 75 nek, mert azokat a gyártás alkalmával a közéjük goinbolyított fonaltekercs önmagától feszíti a csőmag karimázott vagy