99707. lajstromszámú szabadalom • Önjáró körforgó eke
Megjelent 1930. évi április hó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99707. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Önjáró körforgó eke. Dufour Leó mérnök Versoix-Genéve (Svájc). A bejelentés napja 1929. évi február hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi február hó 13-ika. Általában ismeretes, liogy vontatójármű segélyével húzott ekék munkája a szükségelt mótorenergiához viszonyítva, igen csekély, miért is a vontatómotor igen rósz-5 szul van kihasználva. így pl. oly talajban, melynek dcm2 -enként kb. 50 kg ellenállása van, a vontatott eke 30 em szélességű és 20 em mélységű barázdát 1 m mp-kénti sebességgel von. Az erre fordított vonólomunka: 3X2X50X1 m = 300 -sec. Kgrn; vagyis 4 lóerő. Valamely vontatójármű hajtókerekei az általuk hordott súlyból átlagban véve tudvalevőleg csak kb. 0.35 részt tudnak húzóerő gyanánt leadni. Ez 15 esetben a szükséges vonóerő 300 kg, tehát a haj tóker ekeken a szükséges súly- _-= vJ.oO S50 kg. A tapasztalat szerint 850 kg kerékterhelésű vontatójárműnek legalább 12-— 16 lóerős motorral kell ellátva lennie, 20 vagyis 12—16 lóerő beszerzése és fenntartása szükséges ahhoz, hogy az ekén 4 lóerő munkát érjünk el. E kedvezőtlen eredmény főleg abból származik, hogy a mótor energiája a hajtókerekek révén 25 előbb vízszintes húzóerővé alakítandó át és hogy a kerekek lágy szántóföldben igen rossz hatásfokot mutatnak, E körülmény eléggé megmagyarázza a mezőgazdaságban eddigelé alkalmazott ekevontatójár-30 művek csekély sikerét. A találmány célja, hogy a mótor energiáját közvetlenül egy sajátos kiképzésű szerszámnak közvetítsük, mely célszerű szerkezeténél fogva ugyanolyan barázdát 35 képes létesíteni, mint a közönséges ekék, móg pedig anélkül, hogy a mótor energiáját vízszintes húzóerővé kellene átalakítani. A motort és a szerszámot oly jármű hordja, melynek előrehaladását ugyanaz a mótor idézi elő. Minthogy tehát itt az 40 ekevontatójárművek kedvezőtlen energiakihasználása, vagyis a mótor energiának erősen terhelt vonókerekek révén vonóerővé való átalakítása teljesen ki van küszöbölve, a mótorenergia sokkal inkább 45 tud a kifejtett munkának megfelelni, ami sokkal gyengébb és könnyebb gépet eredményez, mely a gördülőellenállás, a beszerzési ár és a fenntartási költségek tekintetében természetesen sokkal előnyö- 50 sebb, mint az eddigi ekevontatójárművek. A találmány magában véve ismert módon oly gömbsüveg- vagy üreges kúpalakú, űrös oldalával kifelé, előrefordított, a hajtókerekek forgásirányának meg- 55 felelően forgatott szerszámot használ fel, mely néhány, többé-kevésbbé sugárirányú, a gömbsüveg- vagy kúpfelületen lévő vágóéllel van ellátva. Emellett azonban a találmány szerint a vágószerszám forgó- 60 mozgását a járműkerekek forgómozgásához egészen meghatározott viszonyba hozzuk, melynek következtében a szerszám, a földet a munkapálya szélessége mentén átszelve, a járműkerekek résziéről nemcsak 65 hogy nem igényel vonóerőt, hanem inkább előreszorító reakciőtolóerőt fejt ki a kerekekre. Ezt azzal idézzük elő, hogy egy és ugyanazon motornak a járműkerekek és a vágószerszám hajtására való kihasználása 70 mellett, a motornak ezen részekkel való kényszermozgású hajtási kapcsolata akként van kiképezve, hogy a szerszám éleinek kerületi vagy vágási sebessége a jármű menetsebességének meghatározott 75 többszörösét teszi, úgyhogy a szerszám élei révén a földben létesített szeletek számba-
