99645. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú távvezetékek szabályozására

— 3 — A leírt berendezés az össztelepben beálló tetszőleges változások liatása alatt a legrövidebb időn belül beszabályozza és ismét helyreállítja a kompenzált állapo-5 tot és ezáltal a legkedvezőbb feszültségelosztás feltételeit. Ha pl. a távvezetékeken átvezetett teljesítmény növekszik, úgy ezzel együtt növekesznek a Jj és J2 áramok és megnövekedett induktív fe-10 szültségesést okoznak. A relais azonnal működésbe lép, a regulatort megindítja és a szolgáltatott vakteljesítményt oly mértékben csökkenti, míg az állomás összes J8

vakárama oly mértékben csökkent, 15 hogy induktív esése a vezetékben ugyanoly mértékben kisebbedett, amint azt az átvitt teljesítmény okozta növekedett feszültségesés megköveteli. Másrészt, ha a hasznos terhelés az állomáshoz kapcsolt 20 N hálózatban megváltozik, úgy a vakáramban beálló változásokat a távvezeték felveszi és a Jj és J2

áramok ugyanoly hatással változnak meg, mint azt fent ismertettük. A hálózatbeli vakáramok 25 változásai az egész állomás vakáramát megváltoztatják, ezáltal hatnak a relais-re, amely a regulatort oly értelemben befolyásolja, hogy az állomás összes vakárama ismét a szükséges értéket veszi fel. 30 Ha a távvezetéknek vagy az állomásnak a feszültsége megváltozik, úgyhogy a vezeték kapacitív árama is változást szenved, úgy a relais-n ez a befolyás is érvényesül és a relais ezt a változást az R vakáram-35 regulator működtetése által azonnal kiegyenlíti. A leírt szabályozóberendezés segélyével a távvezetéken tetszőleges feszültség mellett dolgozhatunk, mimellett a kompenzálás feltételeit pontosan be-40 tarthatjuk. A vezeték munkafeszültségét más szempontokból is meghatározhatjuk. így pl. a feszültséget a vezetékre kapcsolt valamelyik állomáson elrendezett feszültség-45 szabályozó által is szabályozhatjuk. Ha a feszültségtől való ezt a függőséget nem kívánjuk, úgy csak a relaisben a feszültséget mérő legalsó Ferraris-rendszer helyett egy állandó forgatónyomatékot al-50 kalmazunk, pl. egy súly- vagy előfeszültséggel beszerelt rúgó által, amidőn a szabályozás állandó feszültségre megy végbe, mely feszültség nagyságát a siúly vagy a rúgó el változtatása által tetsziőle-55 ges értékre beállíthatjuk. Épen így, ha az alulról számított második Ferraris-rendszert ugyancsak egy beállítható erővel helyettesítjük, úgy az állomást egy bizonyos vakáramértékre szabályozhatjuk. Ferraris-relais helyett természetesein 60 valamely más relais-t vagy mérőeszközt is használhatunk, amely eszközök képesek a (6) egyenletben kifejezett feltétölnek megfelelő forgatónyomatékot szolgáltatni. Így pl- alkalmazhatunk oly forgató- 65 tekercselemeket, amelyek E . J . sin <p behatása alatt, — vagy lágyvaselemeket, amelyek E2

hatása alatt működnek — vagy más hasonló, önmagukban ismert elemeket. A 6. egyenletben kifejezett 70 egyensúlyfeltételt tisztán villamosan is megvalósíthatjuk és mechanikai erők helyett pl. egyenirányítók segélyével megfelelő nagyságú egyenáramokat létesíthetünk, amelyek összeadhatók. 75 A találmány szempontjából csak az a fontos, hogy a telepben lévő vakteljesíitmények egyensúlyát valamely indikátorban a 6. egyenletnek megfelelően oly módon valósítjuk meg, hogy a vakteljesít- 80 mények szabályozóberendezése az egyes állomásokon az egyensúlyi állapot megbontásakor működésbe lépjen és az egyensúlyt ismét helyreállítja. A találmány szempontjából nem lényeges* hogy az 85 egyes állomásokon miféle kompenzálóberendezéseket alkalmazunk, tehát, hogy pl. a 2, ábrán feltüntetett synchrongépet vagy pedig a fentiekben megemlített más kompenzálóberendezést használunk fel. 90 Az is lényegtelen, hogy az indikátor i'észére a vezetékekről az egyes áramokat és feszültségeket mily módon vezetjük le, —• hogy e célra áram- vagy feszültségátalakítókat, ellenállásokat, segódkapaci- 95 t ásóikat vagy önindukciókat alkalmazunk, — vagy hogy egyes áramokat szétbontunk vagy több áramot összeteszünk. így pl. áramátalakítók megtakarítása céljából a Jg áramot az állomáson 100 (2. ábra), mint a Jj és J2

áramokból képezett különbséget is előállíthatjuk. Hasonló módon, mint ahogy azt a fenti példában a vezetékkel párhuzamosain elrendezett kompenmlóberendezés esetére is- 105 mertettük, a találmány érteimében kompenzálóberendezésekhez oly indikátorok és oly szabályozó eljárások dolgozhatók ki, amelyek a vezetékben sorosan fekősznek. Ez esetben a 2. alatti egyenletben az no egyenletnek nem a baloldalát, hanem a jobboldalát kell részekre bontanunk, amelyek magára a vezetékre és a kompenzálóberendezésre vonatkoznak. Ez esetben is oly egyensúlyfeltételhez jutunk, amelyet 115 a fentiekhez hasonló egyszerű indikátorok segélyével valósíthatunk meg. A vakáram vezérlésére szolgáló és az