99605. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás vetősaru

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99605. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Tárcsás vetösaru. Kubioyi László ellátmánydíjas Budapest. A bejelentés napja 1929. évi április hó 10-ike. A mezőgazdasági munka egyik főmozzanata a vetés. A vetőmagvak kiszórását sorvetőgépekkel eszközlik oly módon, hogy a mag magládából adagolók és elosztó ve-5 zetéken át a vetősaruk által vont árkocskákba hull. A jó vetés feltétele, hogy a mag egyenletes osztásban, megfelelő mélységbe, lehetőleg mesterséges tápanyag szomszédsá-10 gába, szóval kedvező csírázási előfeltételek közé kerüljön a talajba. Ezen főbb kívánalmaknak a vetőgép rendszerint meg is felel, azonban az egyenletes vetőmélység nem igen sikerül, ha a talaj fizikai álla-15 pota kedvezőtlen. Különösen ipari növények vetésénél ötlik ez szembe. Tapasztalat ugyanis, hogy tömöttebb talajban a mag csírázása erélyesebb. Igyekszünk tehát a talaj szántási lazaságát a természetesebb tö-20 mörségbe visszajuttatni, egyenletesíteni lehetőleg még vetés előtt. A rögök szétmorzsolása ritkán lesz tökéletes s ez esetben a túró vetősaru ugrál. A talajba nyomódott szárazabb rögök kiemelik, úgyhogy 25 hosszan a felszínen fut, kárba eresztvén a magot s híjasan hagyva a sort. Jelen találmány a túró vetősaruk ezen hátrányát kiküszöböli azáltal, hogy a magbarázdákat nem vonja, hanem metszi. 30 Minden felszíni vagy alányomódott rögöt átvág, a beállított vetőmélységet megtartja, emellett szigorú vonalirányban halad, míg amaz jobbra-balra is kileng. Kedvezőtlen előmunkálatú, kötött, keményre hengerelt 35 talajba is biztosan mélyed, még felporhanyíttatlan földbe, szántatlan tarlóba is kellő barázdát hasít, munkaképes a legszárazabb földben. Ha pontos mélységet tart be a saru, be-40 állíthatjuk a legnagyobb magmélységet, mert azt túl nem lépi. Mélyebben helyezve a magot, az a biztosabb életkörnyezetet, több nedvet, a tápsók jobb érvényesülését jelenti számára. A tárcsássaruk nyomában keskeny ta- 45 karóhengerkorong jár s a magvakhoz tiporja a talajt. A saruk nyoma így mélyített barázdákat hagy s a mag a legkedvezőbb mélységben az árkocskák fenekén takarva fekszik. A talajszinthez viszonyítva tehát 50 a szokottnál mélyebbre kerülhet a mag, csírájának mégsem kell vastag takarót áttörni. Az árkocska a csapadékot gyűjti, az alsó nedvességet közelebb éri, a nyirkosabb vonalon a cserepesedés veszélye 55 is kisebb, mert a cserép itt szakad meg. Csírabúvás után a vetőbarázdák a szél, csapadék, napsütés porlasztó hatására lassanként betöltődnek. A tárcsás vetősaru túlnedves talajon nem 60 alkalmazható, mert megragad. Egy-két arasz átméretű, lapos tányérhoz hasonló, igen tompa kúpalakú acéllemezből sajtolt tárcsapárt élükkel egymáshoz fordítunk, tompa tengelyszögben, úgyhogy 65 a tárcsák élei — elölről tekintvén — alsómellső kerületrészükön, vagyis a talajbamélyedés helyén szorosan egymáshoz feküdjenek, mintegy egyetlen élt képezve. A tárcsák peremének átelleni ívrészei, a 70 felső-hátsó átlózatban 3—5 cm-nyire szétállásban vannak. A tárcsák tengelycsapokon, gondosan képzett, pormentes csapágyakban, külső oldalukról sarutartó keretrudakhoz vannak erősítve, úgyhogy szaba- 75 don előregördülHetnek, de beállított illeszkedési viszonylatukat megtartják. A sarutartó keretrudak elől fel-le mozogható csuklókkal vannak egybefoglalva és a vetőgép sarutartó keresztrúdjához a 80