99574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szélesbített talpú betoncölöpök előállítására

Megjelent 193Q. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 99574. SZÁM. — VlII/j. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szélesbített talpú betoncölöpök előállítására. Lorenc Ernő mérnök Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja 1928. évi november hó 28-ika. A találmány a talajba előfúrt lyukban, betonból való cölöpöknek előállításár a szolgáló eljárásra vonatkozik és abban áll, hogy menesztőcső bevitele után, e cső alatt, 5 megfelelő szerszámok segélyével, mechanikai úton, meghatározott nagyságú üregjet állítunk elő. Ez üreg kibetonozása által, a cölöp számára, meghatározott méretű, biztos, kiszélesített talpat képezünk, mely 10 a cölöp hordképességet erősen megnöveli. Az előzetesen meghatározott nagyságú és méretű alapfelülettel bíró, szélesbített talp lehetővé teszi, hogy a terhet közvetlen nyomással vigyük át a talajra, míg az is-15 mert cölöpöknél ez átvitel, teljesen vagy legnagyobbrészt, a talaj és a cölöp közötti súrlódás révén történt. A tehernek a cölöp talpával a talajra való átvitelével szemben, a kizárólag a súrlódás révén való át-20 vitel, e súrlódás nagyságának határozatlansága és változékonysága folytán, gyakran veszélyes süllyedéseket von maga után. A találmány szerinti eljárásnál a szélesbített talp könnyen hozható oly méretekre, 25 melyek az építési alapot szolgáltató talaj oly megterhelését engedik meg, amelyek a szokásos cölöpök hordképességét többszörösen meghaladják. Hogy a szélesbített talp által elért fenti 30 előnyt kihasználjuk, a menesztőcsövet, a cölöpöt körülzáró köpenycső gyanánt, a talajban meghagyhatjuk, amiáltal a cölöp szárának hordképességét jelentékenyen megnöveljük. 35 A betonból való cölöpnek a menesztőcsőben való előállítása már ismeretes. Az ismert eljárásnál a betonmasszát a talajba szorítják, amikor is a cső alatt, a talaj visszaszorulása folytán, talpszerű szélesbü-40 lés képződését tételezik fel. E talpképződés azonban teljesen határozatlan és a véletlentől, valamint a talaj mindenkori minőségétől függő jelenség. Jó talajrétegekben a talpképződés, önmagától, egyáltalában nem áll be. Ezzel ellentétben, a talál- 45 mány szerint, a talpat céltudatosan és a mindenkori, szükségesnek tartott nagyságban állítjuk elő. Ha a teljesen lemélyesztett menesztőcső alsó vége vízréteg által hordott vagy I10- 50 mokból álló talajrétegben, pl. futóhomokban vagy effélében foglal helyet, e laza talajrétegnek anyaga, a menesztőcső alsó vége alatt, az előállítandó, szélesbített talp számára elkészített üregbe fog hatolni, 55 amiáltal a cölöp talpa és e talp feletti, alsó vége, hordképesség tekintetében, hátrányos behatásnak lehet kitéve. Az imént jelzett hátrány kiküszöbölése céljából, a találmány értelmében, a me- 60 nesztőcsőben, a talajvíz nívója felett, oly magas vízoszlopot tartunk fenn, mely szükséges ahhoz, hogy a laza talajrétegnek a szélesbített talp számára elkészített üregbe való hatolására hajlamos anyagát egyen- 65 súlyban tartsa, illetve visszaszorítsa és annak betonlap üregébe és innen felfelé való hatolását megakadályozza. E célból a menesztőcsövet, szükség esetén, felfelé, a talaj felszíne fölé, toldatcső segélyével hosszab- 70 bitjük meg. E csőhosszabbítás, a fúrás és betonozás során, magas vízoszloppal marad töltve, hogy ezáltal a laza talajrétegekre ható, nagyobb nyomást létesítsünk és tartsunk fenn. A talp számára való üregnek 75 és a menesztőcsőnek betonnal való kitöltése után, a betontöltést a talp számára való üregbe és részben a környező talajrétegbe víz alatt szorítjuk be, még pedig víz alatt dolgozó, sajátos verőkos segélyé- 80