99546. lajstromszámú szabadalom • Vasúti és hasonló kocsifékhez való önműködő szabályozókészülék

- 3 -sonlók helyett azonban, a tengelyirányú eltolódás elérése szempontjából azzal az előnnyel jár, hogy az eltolódás mindkét irányban kényszermozgással következik be 5 és ekkor a (21) emelőkarra ható erőnek! esetleges ferde iránya nem gyakorolhat káros befolyást a tengelyirányú eltolódásra. Hogy a készülék hatásmódját megértsük, 10 a fékezőfolyamat lefolyásában két időpontot kell elképzelnünk és pedig egy (A) első időpontot, amelyben a (21) kar anynyira el van forgatva, hogy a (15, 22) kapcsoló be van kapcsolva és egy (B) má~ 15 sodik időpontot, amelyben az (1, 3) rúdban a feszültség akkorára nőtt, hogy ez a feszültség az alább közelebbről leírt módon a készülék részeit megszorítva tartja, úgyhogy a kapcsoló segélyével elfordulás 20 nem következhetik be. E két időpontnak már most a sorrendje, t. i. hogy vájjon az első áll-e be előbb, mint a második, vagy a második-e előbb, mint az első, vagy mind a kettő egyszerre, az, ami a készülék 25 hatásmódjára nézve döntő. Ha az (A) időpont a (B) elé esik, akkor, — függetlenül attól, hogy a (2) csavarorsó menete önfékező-e vagy sem, — a vonórúd megrövidülése és ezzel a mozgásköz kisebbedése, 30 ha ellenben az (A) és a (B) egyidejűleg áll be, akkor sem megrövidülés, sem meg7 hosszabodás nem következik be. Ha végül a (B) az (A) elé esik, ez azt jelenti, hogy a mozgásköz túl kicsi. Ez az eset csak 35 önfékező csavarorsó alkalmazása mellett következhetik be és a mozgásköz ekkor addig marad túl kicsi, amíg a féktuskó kopása folytán megint vissza nem nyeri normális értékét s ekkor az (A) és a (B) 40 egyidejűleg áll be. Ha ellenben nem önfékező csavarorsót használunk, a (B) időpont nem eshetik az (A) elé, még akkor sem, ha a mozgásköz túl kicsi volna. Ha nevezetesen ebben az esetben feszültség 45 a rudazatban már az (A) időpont előtt lép fel, akkor a szabályozó még nincsen kicsavarodás ellen zárva és ennek következtében a feszültség folytán kicsavarodás fog történni, mely megfelel a fékdugattyú 50 mozgásának. A feszültség ennek következtében, amíg az (A) időpont be nem áll és a szabályozókészülék kicsavarodás ellen biztosítva nincsen, nem növekedhetik. Ki kell emelnünk azonban, hogy nem önfékező 55 (2) csavarorsó alkalmazása esetén az álább közelebbről leírt módon egy határeset fordulhat elő, melyben a (15, 22) kapcsoló állandóan bekapcsolva lehet s ekkor állandóan az (A) időpont lesz az uralkodó, vagy más szavakkal: forgómozgás kezdődik 60 azonnal, mihelyt a fékdugattyú mozogni kezd. De ebben az esetben a kicsavarodás elleni elreteszelés csak bizonyos fékdugattyúlöket mellett következik be. Ilyen szerkezetű készülék hatásmódját a továb- 65 biakban fogjuk közelebbről megmagyarázni. Függetlenül attól, hogy á (2) csavarorsó önfékező-e, vagy sem, képzeljünk el elő- ; ször normális mozgásközt a féktuskó és 70 a kocsikerék között. A (15, 22) kapcsoló bekapcsolódása bekövetkezik, ha a fékdugattyú áz ő normális játéklöketének megfelelő mozgást végzett és vele egyidejű- ; leg bekövetkezik tehát ebben az esetben 75 a féktuskó érintkezése a kerékkel. Ha tovább fékezünk, a fékdugattyú még kisebbnagyobb darabbal, amennyire a fékrudazat rugalmassága stb. engedi, tovább mozog s ezzel gyorsan növekedő feszültség 80 lép fel az (1, 3) vonórúdban. Mikor ez bekövetkezik, a (13) rúgó összenyomódik, a (12) karima keményen nekifekszik a (7a) ütközőfelületnek, ezzel megakadályozza a (6, 7, 8) ház és vele a (4) anya 85 elfordulását, úgyhogy a készülék mint hosszirányban változhatatlan rúd hat és, ha aztán a (21) kart tovább forgatjuk, a (22) kapcsolórész a (15) részen elcsúszik s ezzel a (13) rúgó természeteisjen 90 még jobban összenyomódik. Ha a mozgásköz túlnagy, akkor a fékdugattyú megfelelő darabon az ő normális löketén túlmenő mozgást végzett, mielőtt a féktuskó nekifeküdt volna a kocsi- 95 keréknek. Ennek az a következménye, hogy a (15, 22) kapcsoló bekapcsolódik, mielőtt (1, 3) vonórúdban számottevő feszültség lépne fel. A kapcsoló bekapcsolá- .}? sával ez átveszi a (13) rúgó nyomását s 100 ezzel tehát a nyomás felszabadul a (9) ütközőtől. Ezzel a (12) karima nyomása a (6a) ütközőfelületre is megszűnik s vele együtt megszűnik e két felületen a súrlódás miatt létező, a (4) anya elfordulását 105 gátló ellenállás is. A (15, 22) kapcsoló közvetítésével a (21) kar ily módon a (15, 16, 18) rész elfordulását fogja okozni, mely résznek nyomását az ugyanolyan irány- . ban csatlóként ható (17, 7b) zárókészűlék 110 a (6, 7, 8, 9) készülékházra s ezzel a (4) anyára viszi át, mely a (2) csavarorsó felé forgattatik el, úgyhogy az (1, 3) rúd megrövidül jós az elfordulás tovább folytató- ; dik mindaddig, míg a rúdban lévő feszült- 115 ség a készüléket a fent leírt módon el nem reteszeli. Ha a (2) csavarorsó nem önfékező, a