99489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képek vagy máseffélék átvitelére villamosság segítségével

— 3 — (15) fogaskerék útján a (14) fogaskerék­kel áll kapcsolatban. A rajzon a (16) ten­gely és (6) kerék összeköttetése csupán szakadozott vonalakkal vázlatosan van 5 feltüntetve. A (14) fogaskerék a (10) hajtó orsót mágneses úton működtetett dörzskapcsolás útján hozza működésbe. A (14) fogaskerék forgathatóan ül a (10) hajtó orsón és mindenik oldalán egy-egy 10 (17), illetve (18) kapcsoló tárcsa van el­rendezve. A (17) dörzstárcsa a (10) hajtó orsón rögzítve van, míg a (18) dörzstárcsa a (10) orsó mentén elcsúszhat, azonban az azon alkalmazott ékvezeték révén az orsó-15 val együttforogni kénytelen. A (19) elek­tromágnes gerjesztésekor a (20) kapcsoló karra szerelt horgonyt vonzza, miáltal a (18) dörzstárcsát a (14) fogaskerékhez és ezt a (17) dörzstárcsához szorítja. A (20) 20 kapcsoló kar által kifejtett hatást a (21) görgős csapágy közvetíti, amely a (18) dörzstárcsa két átmérő irányában szem­benfekvő pontban támaszkodik. A (22) rúgó a (20) kapcsoló kart rendesen visz-25 szahúzott helyzetben tartja. A (10) hajtó orsó tengelyirányú elmozgását a rajta rögzített (23) gyűrű akadályozza meg. Az (SF) hangvillát a (24) mágnes moz­gatja, amely a rajzon fel nem tüntetett 30 áramforrástól kapja gerjesztéséhez szük­séges áramot. Ez az áramforrás a (25) kapcsoló segélyével iktatható be. A hajtó mágnes áramköre a (26) érintkezőnél váltakozva megszakad. A (26) érintkező­id höz párhuzamosan a (27) ellenállásból, valamint a (28) kondenzátorból álló szikraoltó áramkör van kapcsolva. A (6) hangkerék hajtására szolgáló, a rajzon azonban fel nem tüntetett villamos áram-40 forrás a (25) kapcsoló segélyével iktat­ható az áramkörbe, amely a (29) és (30) érintkezők vezérlése alatt áll. A hang­kerék áramkörének közös vezetékébe a (31) ellenállás van iktatva. A (29) és (30) 45 érintkezőkhöz a (32) és (33) ellenállások­ból, valamint a (34, 35, 36, 37) kondenzá­torokból álló szikraoltó áramkör van kapcsolva. Az (SF) hangvilla (38) érint­kező rúgót hord, amely a hangvillán szi-50 getelten van rögzítve. A (38) érintkező rúgó a (61) érintkezővel működik együtt, amelyhez a (39) vezeték, a (38) érintkező rugóhoz viszont a (62) vezeték csatlako­zik. Az említett vezetékek a 3. ábrában 55 feltüntetett módosító készülékhez vezet­nek, amely a szinkronizáló vivő huJIám módosítására szolgál. A (19) elektromágnes gerjesztő áram­köre a (25) főkapcsolótól a (41) szabályozó kapcsolón, a (42) és (43) megállító kap- 60 csolókon, továbbá a 3. ábrában feltünte­tett tartó kapcsolón megy kersztül. Ha a (41) kapcsoló a baloldalon levő érintke­zőnél zárja az áramkört, akkor a (19) elektromágnes gerjesztő áramkörének 65 megszakítása a (42) megállító kapcsoló útján történik, míg abban az esetben, ha a (41) kapcsoló a jobboldalon elrendezett érintkezőnél zárja az áramkört, a (19) mágnes gerjesztő áramkörét a (43) meg- 70 állító kapcsoló szakíthatja meg. Hogy az (SF) hangvillát és a hozzá­tartozó szikraoltó áramköröket zavaró hatásokkal szemben megvédjük, az emlí­tett alkatrészek a vasból való (44) tokon 75 belül vannak elrendezve. Az (5) dobon belül az (50) fényvillamos cella van elrendezve, amely léghíjas üveg­tartályból áll, amelyen belül a gyűrű­alakú (51) fémanóda és a káliumból való 80 (52) katóda van elrendezve. A katóda az üvegtartály belső felületére felvitt ká­liumbevonatból áll. Ez a bevonat rovát­kolt fémlemezre terjed át, amely áram­hozzávezető alkatrész gyanánt szolgál. Az 85 üvegtartálynak (53) nyúlványa van, amely a katóda alakítását megkönnyíti anélkül, hogy a katóda az (51) anódával összeköttetésbe jutna. A katódában kis­méretű (54) üvegablak van kiképezve, 90 amely az (55) fényforrástól jövő fény­sugár átbocsátására szolgál. Az (56) ellenző nyílásának az (55) fényforrással erősen megvilágított képét az (57) lencse az (5) dob felületére vetíti ennek egy fe- 95 lületelemének megvilgítása végett. Ezen felületelem árnyalatértéke határozza meg azon fénymennyiséget, amely az (50) fényvillamos cella katódájára esik. A (56) ellenzőben kiképezett nyílásnak az (55) 100 fényforrás csavarvonalalakú (63) izzó szá­lához képest való elrendezése a 11. ábrá­ban van feltüntetve. A nyílás szélességét a (64) köz jelöli. Az ellenző a lámpabura külső oldalán lehet elrendezve, azonban 105 előnyös, ha azt az üvegburán belül és a változó viszonyok szerint lehetőleg közei az izzószálhoz rendezzük el. Az (50) cella katódája és anódája az (58) és (59) vezetékek révén a 3. ábrában 110 feltüntetett ( PCA) erősítő készülékkel állanak összeköttetésbe, amely a képáram erősítésére szolgál. Az (50) cella, vala­mint az (58) és (59) vezetékek a (60) fém­tokon belül vannak elrendezve. 115 A (PCA) erősítő berendezés két (100) és (101) elektronkisülési készülékből áll,

Next

/
Thumbnails
Contents