99444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxydkatódák előállítására kisülési csövekhez
Megjelent 19.30. évi március hó 17-éii. MAGTAR KIRÁLYI X^B® SZABADALMI BTRÓSlö SZABADALMI LEÍRÁS 99444. SZÁM. — Yll/j. OSZTÁLY. Eljárás oxydkatódák előállítására kisülési csövekhez. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Il.-T. Újpest. A bejelentés napja 1928. évi május hó 14-ike. Wehnelt 1904-ben ismertette az alkaliföldfémoxydoknak azon tulajdonságát, hogy igen nagy fajlagos elektronemisszióval bírnak. Azóta alkaliföldfémoxydból 5 álló felületi réteggel bíró ú. n, oxydkatódák kisülési csövekben igen, elterjedt alkalmazást nyertek. Ilyen katódával állítanak elő küldő- és felvevő csöveket távíró és távbeszélő berendezések számára, 0 egyenirányítókat, röntgencsöveket stb. Ilyen oxydkatódák előállításának legelterjedtebb módja abban áll, hogy nemes fémből, leginkább platinából, álló magra az alkaliföldfémek olyan vegyületét vi-5 szik fel, melyekből hevítés által a fémoxydok keletkeznek. A követelményeknek megfelelő oxydkatódák előállítása azonban ilyen módon igen nehéz, mert vékony, de mégis teljesen egyenletes oxydréteggel 0 bíró katódákat ily módon alig lehet előállítani és sok esetben a kezdetben jól működő katóda az oxydréteg leválása következtében már rövid használati idő után sokkal gyengébb emissziót ad és így 5 használhatatlanná válik. 1907-ben ismertették azt az eljárást oxydkatódák előállítására, mely szerint a katóda magját képező drótra az alkaliföldfémet viszik fel és pedig oly módon, ) hogy a fémet az evakuált csőben a katóda közelében elgőzölögtetik, miáltal a hideg katódán a fémgőz lecsapódik. Ezen eljárás szerint a katódát, mely alkaliföldfémekkel ötvöződő fémből, rendszerint í platinából áll, az alkaliföldfém lerakódása után a két fém ötvöződésének hőmérsékletére hevítik. A katóda felületét azután oxydálják. Ez az eljárás ugyanazzal az előnnyel jár, hogy jól tapadó oxydréteget 1 lehet nyerni, de hátránya, hogy a magdrótot az alkaliföldfémekkel jól ötvöződő fémek közül kell választani; ezen fémek pedig szilárdság ós olvadáspont szempontjából nem a legalkalmasabbak. Ajánlották továbbá oxykatódák előállí- 45 tására a következő eljárást is: a magfémet felületén oxydálják és azután az oxidált felületű katódát alkaliföldfémmel hozzák érintkezésbe. Emellett előfordulhat, hogy az alkaliföldfémgőzt a maradék 50 gázokban esetleg jelenlevő oxygén részben oxydálja; ilyen esetben a katóda magon lerakodó alkaliföldfém ezen fém oxydját is tartalmazza. Ennek az eljárásnak előnye, hogy olyan fémből is ké- 55 szíthetjük a katóda magját, melynek mechanikai tulajdonságai, valamint olvadáspontja a követelményeknek minden tekintetben megfelelnek. Ezen eljárás végrehajtásánál azonban a közbenső oxyd- 60 réteg előállításának szükségessége okoz nehézséget. Azt találtuk, hogy az alkaliföldfómoxydréteg előállítását az említett eljárásoknál egyszerűbbé, üzembiztosabbá és 65 az előállított oxydkatódát egyenletesebb működésűvé és tartósabbá tehetjük azáltal, hogy a csőben alkaliföldfémgőzt és oxygént egyidejűleg állítunk elő, miáltal az alkaliföldfém és az oxygén a kisülési 70 cső belsejében rögtön alkaliföldfémoxyddá egyesül, amely a katódamagon vékony és egyenletes rétegben lerakódik. Az így előállított oxydréteget azután rövid időn át néhány száz fokkal a katóda 75 üzemi hőmérséklete fölé (kb. 1000°— 1500° C-ra) hevíthetjük, miáltal az oxydrétegnek a magon való kiváló tapadását hozzuk létre. Az oxydréteg ezen a módon nemcsak 80
