99443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék egyenletes emelkedésű (tömöttségű) csavarvonalalakú fémtesteknek, nevezetesen fémszálas elektromos izzólámpák csavarvonalalakú izzótesteinek előállítására

A találmány szerinti eljárásnál a spirális egyenletes tömöttségót azáltal biztosítjuk, hogy a spirális egyes menetei közé egy másik, olyan vastagságú huzalt (se-5 gédhuzalt) tekercselünk, mint aminő emelkedést a spirálisnak • adni óhajtunk. Nyilvánvaló, hogy ezen eljárás kivitelére a szokásos tekercselő berendezést lehet használni, csupán a tekercselő fejet kell 10 még egy „tekercselő-egységgel" kiegészíteni, azaz a (2) csapra még egy, a segédhuzalt tartalmazó orsót, s az (1) korongra még két vezetőtárcsát kell alkalmazni. Ez a második (15—15') tárcsapár az (5, 5') tár 15 esapáirtól az (1) korongon célszerűen 180°-nyi távolságban helyezendő el (lásd 3. ábrát), amikor is a feltekercselendő huzal ós a segédhuzal által a magdrótra kifejtett húzóerők ellentétes irányúak lé-20 vén, a magdrót keresztirányú igénybevételnek nincsen alávetve s ilyen irányú elmozdulásokat seun fog végezni, ami a tekercselés egyenletessége szempontjából nagy fontosságú. Az így nyert spirálisok-25 ból természetesen a segédhuzal t utólagosan még el kell távolítani, ami — ha a segédhuzal a maghuzallal azonos anyagú — a magnak kimarásával egyidejűleg történhetik meg. 30 Az itt leírt tekercselési eljárásnak még az a hátránya, hogy a tulajdonképeni feltekercselendő huzalokon kívül még körülbelül ugyanolyan hosisaú s természetesen ugyancsak pontosan egyenletes vas-35 tagságú segédhuzal felhasználásával jár. Ennek az anyag többi etnek felhasználását is el lehet kerülni a találmány szerinti eljárás olyan módosításával, amelynél a segédhuzalt nem engedjük a magdróton, 40 a spirális közökben végigfutni, hanem az egyik végének a magdrótra való reát-ekercselésével egyidejűleg a másik végét u g yanol yan f ordulat sz á mm a 1 let ek eres el jiik a magról, midőn is a fel- és leszaladó 45 huzalrészek között a magon állandóan bizonyos állandó számú menet foglal helyet, amelyek a főhuzal mindenkori reát eker cs elen dő darab j ának maiét k özei t kitöltvén, annak egyenletes tömöttségét 50 biztosítják. Az itt fellépő viszonyok feltüntetésére a vázlatos 2. ábra szolgálhat. Itt (4) jelenti a maghuzalt, amelyre a se gédhuzalnak (10)-el jelzett vége a nyíl irányában fel-, (ll)-el jelzett vége a nyíl 55 irányában lecsavarodván, a magon a se• gédhuzalnak állandó számú, a rajz szerint három teljes menete foglal állandóan helyet, úgyhogy a fő-huzalnak ugyancsak a nyíl irányában körüljáró (12) darabja ezen állandó menetek közé tekereselődik 60 be, de a magnak (7) nyíl irányában való eltolódása közben a magon való helyzeté ben most már rögzítve, a segédhuzal meneteiből kiszabadul. Ezen eljárásnak ismét több kiviteli 65 módja lehetséges. Az egyik kiviteli mód nál, amelyet vázlatosan a 3. ábrán tüntetünk fel, a segédhuzal (10) vége az (1) korongon elhelyezett (13) orsóról gömbölyödik le s egy, ugyancsak az (1) koron 70 gon elhelyezett (14) orsóra gömbölyödik fel, miként az a 3. ábrán vázlatosan fel van tüntetve. Az áibrán az áttekinthető ség kedvéért a íőhuzalt és a hozzá tartozó tekercselő egységet nem tüntettük fel, 75 ugyancsak nem tüntettük fel a (13) és (14) orsó közti kényszerkapcsolást avagy egyéb berendezést, -amellyel a huzalnak (14)-re való felgombolyodását elérhetjük. Ezen kiviteli módnál a (13) orsóra célsze- 80 rűen a főhuzallal legalább is egyenlő hosszú segódhuzialt viszünk fel; a tekercselés közben ez a (14) orsóra gombolyíttatik át s a tekercselés befejezése után a két orsó felcserélésével xíjra használatba 85 vehető. A segédhuzal felhasználandó mennyisége még tovább csökkenthető azáltal, hogy a segédhuzal elejét és végét egymással összekötve, belőle egyetlen zárt hurkot 90 alkotunk. Egy ilyen berendezést a 4. ábra tüntet fel vázlatosan, a főhuzal és a hozzátartozó tekercselő berendezés elhagyásával. A berendezés működése az ábra alapján minden további nélkül érthető: 95 ha a tekercselő fejet a (6) nyíllal jelzett irányban forgásba hozzuk a (16) orsón és (17) és 17') tárcsapárokon átvezetett segéd-huzal állandóan fel-, illetve leteker cselődik a magról és az egész huzal önmia- 10( gában a (8) nyilak irányában állandó sebességgel eltolódik. A segédhuzal két végének összeerősítése helyén bizonyos meg -vastagodás alig kerülhető el; ahányszor ez a megvastagodás a segédhuzalhurok i0; önmagában való eltolódása közben a mag'huzalra kerül, ott a tekercselésben megfelelő egyenetlenséget okoz. Ezt a látszólag káros jelenséget is előnyösen használhatjuk fel. Ha ugyanis a segédhuzal- IK hurok hosszát kellően választjuk meg, nyilván elérhetjük, hogy a fentemlített, szakaszosan ismétlődő egyenetlenségek olyan távolságban legyenek egymástól, mint amennyi az egy-egy lámpába szere- 11; lendő spirális hossza; ez esetben tehát az egyenetlenségek mindjárt jelzik azokat a helyeket, ahol az egész, összefüggő spirá-