99294. lajstromszámú szabadalom • Állatirtószer

Megjelent 1930 . évi március hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99394. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Állatirtószer. F. Hoffmami—La Roche & Co. A.-G. Basel. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi október hó 19-ike. Kártevők, pl. patkányok, házinyulak és más rágcsálók irtására, továbbá prémál­latok elejtésére gyakran gabonával vagy más allateledellel kevert alkaloidokat, kü-5 lönösen sztrichnint alkalmaznak. Ezeket a keserű ízű mérgeket azonban az állatok nem szívesen fogyasztják el. Fogságban tartott patkányok pl. oly sütetet, mely 2% sztrichnint tartalmaz, nem esznek 10 meg. Ha a sztrichnintartalom kisebb, ak­kor a .mérgezés csak nagyobb mennyiségű csalétek megétetése útján érhető el. Mint­hogy az az állat, amely egyszer már any­nyi mérget evett, hogy mérgezési tünetek 15 léptek fel, felgyógyulása után a mérge­zett eledelt kerüli, még akkor is, ha sem­miféle más táplálék nem áll a rendelke­zésére, azért kívánatos, hogy a csalétek­ben tartalmazott méreg koncentrációját 20 oly módon választhassuk meg, hogy a be­vett mennyiség a legelső alkalommal már halálosan hasson. Azt találtuk már most, hogy az Rjv R„ yR N — CO.O.CnH, — N—R I N X R 25 típusú uretánok, ahol is Rx és R2 alkilt vagy hidrogént, R alkilt és X valamely sóképző csoportot jelent, melegvérű álla­tokra, különösen patkányokra, egerekre, házinyulakra és egyéb rágcsálókra rend-30 kívül mérgezően hatnak. így pl. az m-oxi­f eniltri metilammónium j odid, CH3 .NH.CO.O.C6 H4 .N(CH3 )3 J, metilkarbaminsa vesztere az egér vagy patkány testsúlyának 1 kg.-jára számítva 35 per os már 2.5 mg.-os mennyiségben, in­travénás adagolásnál pedig 0,1 mg.-os mennyiségben halálos. Az igényelt vegyü­letek különleges mérgező hatásának jel­lemzéséül megemlítjük, hogy az m-dime­tilaminofenol metilkarbaminsaveszterének 40 sói mintegy 15-ször kisebb mérgező ha­tást fejtenek ki. Minthogy a tekintetbe jövő mérgeknek nincs különleges ízük, az állatok a csalétkeket, melyekhez a mér­geket keverjük, nem hagyják ott. A mér- 45 geket bármely csalétekhez keverhetjük, még pedig oly mennyiségben, mely a ha­lált már akkor is előidézi, ha az állat az illető eledelből még csak egész keveset fogyasztott el. 50 A leírt vegyületek hátránya, hogy azok, különösen vizes oldatban bomlanak (Sted­man, Biochemical Journal, 1926, 733. old., 2. bek.). Azt találtuk, hogy e vegyületek állandó vizes oldatait úgy nyerhetjük, 55 hogy a vegyületekhez savakat adunk. Az m-oxifeniltrimetilammóniumjodid me­tilkarbaminsaveszterének oldata 1:300.000 hígításban, melynél PH = 6.2 félóra alatt mérgező hatását elvesztette. Ha ehhez az 60 oldathoz sósavat vagy valamely szerves savat adunk, hogy a hidrogénkoncentrá­ciót PH = 1—5-nek megfelelően fokozzuk, akkor annak mérgező hatása még 48 óra múlva is megmarad. 65 Hogy a méreg bomlását csalétekben, pl. semleges vagy lúgos reakciójú sütetben megakadályozzuk, ajánlatos azokhoz sa­vat adni. Savhozag nélküli sütet, mely az m-oxifeniltrimetilammóniumjodid metil- 70 karbaminsavveszteréből 2%-nyi mennyi­séget tartalmaz, mérgezőképességét 14 nap alatt részben elvesztette. Ha azonban a mérgen kívül még borsavat is adunk

Next

/
Thumbnails
Contents