99269. lajstromszámú szabadalom • Lapos kontaktusfelületű áramszedő kengyel

Megjelent 1930. évi március hó 1 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99269. SZÁM. — Vg/2. OSZTÁLY. Lapos kontaktusfelületű áramszedő kengyel. tóvárosi Fiseher Gyula oki. gépészmérnök Budapest* A bejelentés napja 1924. évi julius hó 23-ika. A találmány tárgya áramszedőkengyelre vonatkozik, amelynél a munkavezeték irányában vett nagy szélességű lapos kontaktusfelület van alkalmazva, mely a 5 munkavezetékhez képest hegyes szög alatt álló áramszedő keretre forgathatóan van ágyazva. A találmány célja nem csupán a kontaktusfelület egész szélességén az áramszedő 10 keret minden szögállása mellett tökéletes kontaktust biztosítani, hanem az áramszedő nyomást a kontiaktusfelület egész hosszán, mindkét menetirányban lehetőleg egyenletesen elosztani. Ezt a talál-15 mány szerint lényegében azzal érjük el, hogy az áramszedőkeretre külön lengő kar van ágyazva, amelyen az áramszedő kengyelnek a mindenkori menetirányban mellső szélét lefelé szorító erő támad. 20 A mellékelt rajzon a találmány szerinti áramszedőnek néhány példaképpeni. meig oldási alakja van függőleges metszetben feltüntetve. Az 1. ábra kétlapú áramszedőt ábrázol, 25 melynél a kont,aktusk engyei súlyemelő vezérléssel van ellátva. A 2. és 3. ábra súlyemelővel vezérelt egy lapú kontaktuskengyel két példaképpeni megoldása. A 30 3. ábrán egylapú áramszedő kényszermozgású vezérl&zervvel látható. Az 1. ábrában (k) az áramszedő keret, mely (l)-nél a jármű fedelére, vagy egy pantográf áramszedőváz fejcsruklójára 35 van csuklósan ágyazva* Az (a) kontaktuskengyel a (k) alvázra (o)-nál van forgathatóan ágyazva, (v) a .munkavezeték és (i) a menetirányt jelzi. A (k) kereteit és az (a) kontaktusikenigyelt a munkiave-40 zetékliez sízorító rúgók nincsenek feltüntetve. (R) a.z áramszedőt a munkavezetőikre szorító nyomásnak és a kontaktusfelületen fellépő súrlódásnak eredője. Az eddig ismert szerkezeteknél az (R) eredőnek az (o) forgástengelyen kellett 45 keresztülmennie a kontaktuskengyel egyensúlyi helyzetének biztosítása céljából, miért is az eredő a felső kontaktusfelületet nem metszhette a (d) középpontján. Ennek folytán a nyomás a kontaktus- 50 felület mellső élén érte el maximumát és a hátsó él felé fokozatosan osölkkent, miáltal a mellső él időelőtt elkopott. A találmány szerint, dacára annaik, hogy az áraimiszedőkengyel mindkét me- 55 netirányban a munkavezetékhez képest hegyes szög alatt álló áramszedőkereten használható, az á ramszedőnyomásnak a körutak tusf elül et egész hosszán egyenletes elosztását érjük el azáltal, hogy az árann- 60 szedőkengyelre oly forgató nyomatékot működtetünk, amely az áramszedőkengyel mellső szólét mindkét menetirányban süllyeszteni törekszik. Az 1. ábra szerint ezen forgatónyoana- 65 tókot egy külső (,z) karon alkalmazott (g) ellensúllyal érjük el. A (z) kar az (o) tengelyre forgathatóan van ágyazva és kilengését (h) ütközők határolják. Az (a) kontaktuskengyel egyik szélét a (z) kar- 70 ral összekötő (r) rúgó a kontaktuskengyelt a munkavezetékről való leemelése alkalmával oly helyzetbe hozzia, hogy az (x—x) középsík a (k) keret irányába kerül. 75 Ha egylapú áramszedőt használunk (2. ábra), az excentrikusan ható súlyemelőnek azem helyzeitbe kell kerülnie úgy az egyik, mint a másik menetirányban, hogy az áramszedőkengyel mellső szélét 80