99266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet vasúti sínfejek egyenletes edzésére

Megjelent 1930. évi március hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI l^ft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99366. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás és szerkezet vasúti sínfejek egyenletes edzésére. Eiseuwerk-Gesellschaft Maximilianshütte Rosenberg-. A bejelentés napja 1928. évi május hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi májas hó 5-ike. A vasúti sínek élettartamának lehető legnagyobb mértékű meghosszabítása és a sínfejen levő futófelületek kopásának minimumra csökkentése céljából a sínfejek 5 oly módon való edzését vagy nemesítését ajánlották, melynél a síneket a hengerforró állapotban, ligy, ahogy a hengerműből kikerülnek, fejükkel lefelé vízzel telt edényekbe merítik. Az edényekben 10 levő vizet emellett nem igen hozták mozgásba. Kiderült azonban, hogy ily módon kielégítő eredményt elérni nem lehet, mert a fej nem egyenletesen keményedik, hanem a kemény részeken kívül lágyan 15 maradó helyek is előfordulnak. Ez onnan ered, hogy a sínfej bemerítésénél, még ha hideg vízből indulunk is ki, a sínfejet érő vízrétegekbő] már néhány másodperc el telte után gőz fejlődik és így azokon a 20 helyeken, ahol a sínfej és a víz között szigetelő gőzréteg képződött, a sínfej lehűtése és ezzel az edzés is csak elégtelen mértékben megy végbe. Azt tapasztaltuk már most, hogy lágy 25 helyek képződésének elkerülése mellett a sínfej tökéletesen egyenletes megkeményedését érhetjük el ós tökéletesen egyenletes keménységű, a sín egész hossza mentén egyforma mélységig edzett sínfejeket 30 állíthatunk elő, ha a sínfejeket mozgásba hozott vagy áramló vízben edzzük. Ennél fogva a találmány értelmében a sínfejeket és csakis ezeket, a mozgó vízbe telje sen be kell meríteni. A víznek a hűtő. 35 folyamat alatti állandó mozgatásával el érjük, hogy a víz hőmérséklete nem emelkedik lényegesen és hogy gőz képződése mindenesetre teljesen ki van zárva. Ily módon megakadályozván a gőzképződést, 40 lehetetlenné válik a sínfej egyenlőtlen befolyásolása. Még mielőtt a forró sínfej közelében gőzbuborékok keletkezhetnének, a hozzávezetett friss hideg víz azokat lecsapja. Evégből a mozgatott vagy áramló víz sebességét legalább is akkorára kell 45 választani, hogy a víz még épen ne jöjjön forrásba. A mozgatott víz sebességét azonban célszerűen úgy szabályozzuk, hogy a hűtővíz hőmérséklete általában ne emelkedjék 50 túlmagasra. Ennek a lehetősége teljes mértékben adva van és mérések útján meg is állapítottuk, hogy a hűtési folyamat befejezte utáni azon pillanatban, amidőn a sínt a vízből eltávolítottuk, a hűtővíz hő- 55 mérséklete, mely a sín bemerítése előtt csupán kb. 10° volt, nem emelkedett 30° fölé. A sínt csak oly mélyen merítjük a hűtőfolyadékba, hogy ez a sínfejet teljesen 60 beborítsa, de a sín derekát szabadon hagyja. Ezáltal igen kemény futófelülethez jutunk, anélkül, hogy a sín derekának vagy talpának a szívóssága szenvedne. Az új eljárással készült sín kopással szem- 65 ben eddig nem tapasztalt, szokatlanul nagy ellenállást és emellett teljesen kielégítő szívósságot tanúsít, úgyhogy nemcsak az előírt ütési próbát bírja ki, hanem az üzem közben fellépő igénybevéte 70 leknek is könnyen ellenáll. A víznek az egyenletes hűtés céljából szükséges mozgatása vagy az áramló hűtővíznek a sínfejek edzése céljából való hozzávezetése a legkülönbözőbb módon 75 történhetik. A mellékelt rajz a hűtőszerkezet néhány foganatosítási alakját vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábrában (1) a hűtőedény, (2) a 80